Az énekes és a dobos kapcsolata volt az első sokk, ami érte. Nem volt baja a meleg párokkal, amíg nem a környezetében nyilvánították ki az egymást iránti szeretetüket. Legalábbis, mindig ezt a logikátlan sületlenséget ostorozta magába a társadalom szemellenzőjének hathatós segítségével. Az volt az egészben a legszörnyűbb, hogy Mao és Yuya meg sem csókolta egymást, mégis sütöttek róluk az érzéseik.
Aztán amikor azt hitte, hogy egyedül az elviselés eme formájával kell szembe néznie, jött a gitáros fékezhetetlen póréhagyma imádata. Aminek szaga volt. Étkezések után sosem mert Shinji közelébe menni, ám nagy szerencséjére a gitáros nem törődött vele. Ő ugráltatta a legkevesebbet a roadie-kat, többnyire csak új pengetőket kért tőlük, vagy koncert közben a vizes palackja utántöltését.
Egyedül a basszusgitárossal érezte a közös pontokat, ám Aki rengeteget ugráltatta őt. Mégis, haverok, pia, csajok… Hasonló életstílusuk végett könnyedén megbocsátott a férfinak, így miután letette a mikrofonállványokat, egyből Aki felé fordult. A férfi láthatólag ismét akart tőle valamit.
– Igen, senpai? – vonta fel a szemöldökét Ash.
– Gyere ki velem cigizni! – invitálta Aki, Ash pedig örömmel beadta a derekát, hiába volt szokatlan a másik kérése. Semmi üdítőautomata látogatás, kávéfőzés, basszusgitár cipelés? Meglepődött.
Amikor a koncerthelyszín mögé értek, Aki előhalászott a farmerje agyontömött zsebeiből egy öngyújtót, meg egy doboz Marlborot. Utóbbiból előzékenyen megkínálta Asht, ám ő maga nem vett elő belőle egy szálat sem. Amikor a roadie az ajkai közé illesztette a cigit, Aki felsóhajtott, majd egy gyors mozdulattal kikapta Ash szájából a cigarettát, és az ajkaira tapadt. Rövid, gyors csók volt, amit Ashnek ideje sem volt felfogni, Aki már vissza is tette a szájába a cigit, meggyújtotta neki, és elsétált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése