– Oké, Cion, ezzel végeztünk! – szólt ki a fotós a kamera mögül a modellnek, aki ügyet sem vetve az olvadozó sminkes- és öltöztetőlányokra, odalibegett a férfi mellé, majd elégedetten hümmögve nézte végig a fotósorozatát. Kuu eközben már a fogasokat rendezgette az állványon, ám különösebb célja nem volt ezzel, inkább csak lekötötte magát, mielőtt visszavette volna Cion ruháit. Talán ötödik alkalommal pakolhatta össze-vissza a fogasokat, amikor valaki megkocogtatta a vállát. Ijedten ugrott meg, majd fordult hátra, hogy aztán szembe kerüljön Cionnal.
– Itt vannak a ruhák – nyújtotta Kuu felé a jobb karját, amelyen gondosan összehajtogatva pihent az ing és nadrág. Ajkain pontosan az a mosoly ült, amelyet Kuu egyszerűen csak bugyiszaggatónak tudott leírni. Izzadó homlokkal, motyogva köszönte meg, majd mikor Cion sarkon fordult, elkezdte felakasztani a helyükre a ruhákat. Azonban az ingből egy fehér papírkártya hullott a földre, Kuu pedig kíváncsian guggolt le mellé, és vette a kezébe.
Hívj fel, szépségem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése