Futball

 Ryogát mérhetetlenül idegesítette Tsurugi. Mindketten csatárok voltak az iskolai fociklubban, azonban mióta Tsurugi belépett, azóta kvázi mindent ő csinált Ryoga helyett. A csapat harmadéves, végzős sztárját egy pisis elsős készülte lenyomni, amelyet a fiú nem igazán szeretett volna magának megengedni. Talán ezért döntött úgy, hogy még az edzés előtt kilopja a szekrényből Tsurugi cipőjét, és kicsit megbütyköli azt, így riválisa képességei romlásnak indulhatnak, éppen annyira, amennyire Ryogának szüksége volt a visszatéréshez.
 Utált piszkos módszereket alkalmazni, de egyszerűen nem fért a fejébe, miképp nyomhatja őt le egy törpe. Ráadásul ezen múlt az ösztöndíja is, amellyel értelemszerűen fényes karrier is járt. Mindenesetre, nem ezért csinálta az egészet, inkább csak a foci öröméért, a játékért, amelyet már kiskora óta az egekig magasztalt, és előbb tanult meg kapura lőni, mint beszélni. Tsurugi pedig felborítani készült az egészet azzal, hogy egyszerűen csak – mondjuk ki – jobb volt nála.
 Csak kicsit bekeni cipőpasztával az amúgy is fekete edzőcipő talpát. Senki sem fogja észrevenni. A szekrényt kinyitni gyerekjáték volt, mivel a sajátját is olykor-olykor fel kellett törnie, mikor otthon felejtette a kulcsot. Minden szín kifutott az arcából, amikor kiemelte Tsurugi cipőjét, alatta pedig fényképeket talált. Fényképeket, saját magáról.
 Az egyiken Ryoga épp öltözött, széles, izmos hátán csillogtak az edzést követően előbújt izzadságcseppek, üvöltött a képről, hogy sunyiban lőtték az öltözőben, míg a másik az iskola honlapjáról volt. Egy „Csatlakozz a futball klubba!”– táblával a kezében állt a suli udvarán és mosolygott. Egy fiú csak akkor tart egy másik fiúról képeket a szekrényében, ha a példaképe. Viszont ha az illető az iskolatársa, ráadásul az egyik képen meztelen felsőtesttel látható, akkor a kép tulajdonosa valószínűleg meleg és bele van zúgva az alanyba.
 Ryoga beleöklözött a Tsurugiéval szomszédos szekrénybe. Undorító módon imponált neki a dolog. És ha a fiú csak azért ütötte őt ki a nyeregből, mert olyanná akart válni, akárcsak Ryoga, akkor az egész helyzet tiszta abszurd volt, ráadásul bonyolultabb, mint három matek érettségit egymás után megírni.
 – Mit turkálsz a szekrényemben?
 Ryoga villámgyorsan megpördült a tengelye körül, a kezében még mindig ott voltak a képek saját magáról. Tsurugi arcának két oldalán vörös foltok virítottak, ahogy dühösen meredt az irányába. Ez kezdett egyre kínosabb helyzetté alakulni. Ryoga megköszörülte a torkát. Talán, ha összetöri a fiú szívét, akkor nem tekint rá többé így, és alább esik teljesítménye. Ez se rossz ötlet, végül is. Hatásosabb lehet a cipőpasztánál.
 – Szóval – lebegtette meg a képeket Tsurugi orra előtt –, hogy is van ez? Belém vagy zúgva, törpe? Vagy mik ezek a képek rólam a szekrényedben? Lesifotó arról, ahogy öltözöm… Otthon erre verted? – piszkálódott Ryoga.
 – Kopj le, gyökér – kiabálta Tsurugi, aztán mintha meglepődött volna a saját vehemenciáján, visszavett egy kicsit. – Felejtsd el azokat a képeket! – tette hozzá, ám a hangja megremegett. A francba, ha ez itt sírni fog…!
 – Tsurugi – kezdte Ryoga, immár minden gúnytól mentesen –, szerelmes vagy belém?
 A hangja már-már lágy volt. Ennyire nem akarta összetörni a másik fiút. Bár ki tudja, ha igent mond, attól még ismét kinevetheti őt.
 – Igen – törölte meg a szemét a fiú, és megindult Ryoga felé. Mikor odaért elé, kissé elbizonytalanodott, aztán lábujjhegyre állt, átkarolta az idősebb nyakát, és megcsókolta őt. Ryogát teljességgel meglepte a dolog, mégis élvezte a kisebbik próbálkozását. Tsurugi ajkai puhák voltak, a nyelve pedig egészen apró. Ryoga új tervet eszelt ki, ám ennek semmi köze nem volt a focihoz: megmutatni Tsuruginak, milyen, amikor valóra válnak az álmai.
 Így hát visszacsókolt.