Egyéjszakás

 Csengettek.
 Lin gyorsan ellenőrizte, hogy mindent elővett-e. A törülköző az ágyon, a síkosító és az óvszer az éjjeli szekrényen. Már csak a vendége hiányzott, ám ha végre eligazgatta magán a hálóköntösét, akkor talán őt is beengedheti. Még gyorsan vetett magára egy pillantást az előszobai tükörben, majd az arcára varázsolta a nyugodt, mégis huncut mosolyát, és szélesre tárta a bejárati ajtót. A férfi, akivel ma este dolga volt, élőben még helyesebb volt, mint a képen, amely a weboldalon a profilja mellé társult. A mandulavágású szemekben lángként lobogott az a halovány parázs, ahogy Haku végigmérte Lin alakját. A köntös rövidke volt, így a combja alja tökéletesen látszódott benne, ahogy mellkasának felső része is. Elmosolyodott.
 – Hello – dőlt neki az ajtófélfának, úgy, hogy Haku tökéletesen beférjen mellette, amely sudár termetével igencsak egyszerű feladatnak bizonyult. Lin remélte, hogy az este többi része is hasonlóan könnyedén fog menni.
 – Hello – nézett a szemébe Haku, miután levetette a cipőjét, és kiegyenesedett. Minimum egy fejjel magasabb volt Linnél, ám ez a férfit egy cseppet sem zavarta. Az ágyban úgysem számítottak ez a fajta különbség. Egy nála alacsonyabb ember is képes volt ugyanúgy bánni a testével, ahogy egy magasabb tette.
 Haku kezeire pillantott, ahogy azok az arcához közeledtek. Szó szerint jó kezekben lesz. A férfi hosszú ujjaival számtalan csodát művelhetett volna vele, amelyekről remélte, hogy meg is teszi őket. Már régóta nem talált magának partnert, így minden reményét Hakuba fektette. Nem chateltek sokáig, mire leszerveztek a találkozót, talán pár napot, de annak körülbelül minden ébren töltött órájában váltottak üzeneteket. Lin már alig várta ezt az estét.
 Nem tiltakozott, amikor Haku mély csókba vonta őt. Tudta, hogy a folytatás meg ennél is kielégítőbb, édesebb lesz, így finoman vezette el magukat a hálója felé, ahol hagyta a férfinak, hogy szelíden az ágyra fektesse.
 Hamar egymásba gabalyodtak, az aktus viszont hosszú volt, és Lin számára igencsak kielégítő, ám ezután nem érezte a szokásos megnyugvást, hanem még többet akart Hakuból, aki most épp alatta feküdt, és a karjai közé vonta őt. Lin külön kiemelte a profilján, hogy szereti az összebújást. Úgy tűnt Haku egyike volt a kivételeknek, akik ezt észben is tartották. A férfi ekkor megszólalt, hangja halk és rekedtes volt.
 – Ismétlés valamikor?
 Lin habozás nélkül felelt.
 – Igen.