Bento

 You izgatottan szeletelte a virslit a konyhában, miközben pillantása folyamatosan a két bentodoboz felé vándorolt el, aztán vörösödő arccal koncentrált ismét a virslikre. Ha ezzel megvan, akkor már csak a táskájába süllyeszti a két dobozt, és indulhat is az állomásra.
 – Hello bátyus!
 You majdnem a saját ujját vágta el a virsli helyett, amikor meghallotta a háta mögül az öccse hangját. Taku mosolyogva támasztotta a konyhaajtót, láthatólag szórakoztatta testvére viselkedése. You nem tagadta, hogy fordított helyzetben ő is ilyen csipkelődő szokott lenni, ezért úgy döntött, nem kezd vitába Takuval. Bár ebben könnyedén közrejátszhatott a gyomrában lévő gombóc is, amely az idegességtől vibrált ott már reggel óta.
 – Anya kérdezi, hogy várjunk-e ebédre. Vagy inkább romantikázni fogsz egy eldugott padon a lovagoddal? – bökött fejével a virsli felé. You elvörösödött.
 – Iria nem a lovagom – közölte durcásan, ahogy gondosan eloszlatta a virsliket a két dobozban.
 – Tényleg nem. Végül is, múltkor, amikor nálunk aludt, nem tőletek jöttek azok a nyögések. Vagy ez csak szex? – pedzegette Taku. A bátyja mellé lépett, és segített neki becsomagolni a bentokat a színes kendőkbe.
 You nem felelt.
 – Ugyan már, csak szívatlak – bökte oldalba Taku. – De már anyu is kezdi sejteni. Örülne, ha végre elénk állnál, és kimondanád a nyilvánvalót.
 You begyömöszölte a táskájába a két dobozt, majd szembe fordult az öccsével.
 – Itthon ebédelek, és hozom magammal Iriát is. Megfelel? – vonta fel a szemöldökét.
 – Tökéletesen – vigyorodott el Taku, majd kitaszigálta a bátyját a lakásból.