Hogyan ne forgass love hotelben - 1. szabály: Soha ne tedd le a dobverőidet!

 – Add vissza a dobverőimet! – nézek esdeklően Jekyllre, de ő csak megrázza a fejét, és továbbra is vigyorogva emeli a feje fölé az ütőimet.
 Kettesben vagyunk a love hotel kibérelt szobájában, és épp csak egy pillanatra tettem le a dobverőimet, hogy felvegyem a karkötőmet. Persze Jekyll egyből kapott az alkalmon, és hiába küzdök, magasabb nálam, képtelen vagyok elérni a kezét. Ekkor megelégelem a játékot, és a vállára támaszkodva próbálom lejjebb nyomni őt. A testünk egészen közel van egymáshoz, a mellkasom alig pár centire az övéétől, amikor sikerül megragadnom a csuklóját. Már majdnem sikerül visszaszereznem a dobverőket, de Jekyll ekkor a derekam köré fonja a szabad kezét, és magához ránt. Az ajkai az enyémek fölött, érzem a forró lélegzetét kavarogni kettőnk között. A kezem elernyed, és a másik vállára teszem.
 – Jekyll – sóhajtom. Vigyorog, a keze a fenekemre csúszik, és belemarkol.
 – Itt nem – szisszenek fel. – Nem fogok a forgatás szünetének kellős közepén lefeküdni veled!
 A nyakamra hajol, érzem a szuszogását, mielőtt lágyan szívogatni kezdené a bőrömet, a piercingjei a forró ajkaival ellenben jéghidegek. Felsikkantok.
 – Te tisztára nem vagy normális! – motyogom, az arcom valószínűleg vörösebb a szobát körbeölelő tapétánál is. Aztán észreveszem a kamerát, amelynek a lencséje pont ránk irányul, és rögvest ellököm magamtól Jekyllt.
 – Mi van, ha még vesz? – kérdezem a készülékre bökve. Jekyll zihálva mered rám, aztán egy gyors lépéssel újra előttem terem, és hevesen szájon csókol. Belenyögök a csókba, a szemeim lecsukódnak, és átkarolom a nyakát.
 – Nincs bekapcsolva – mormogja egy pillanatra elhajolva, majd pár bizonytalan lépést követően az ágyra lök. Óvatos csókot nyom a szemem alatt lévő piercingre. Felnyüszítek, amikor a fém megmoccan a bőröm alatt, Jekyll pedig elhajol tőlem, az arcomat fürkészi.
 – Gyönyörű vagy, senpai – suttogja, az ujjai az arcélemen. – Annyi mindent szeretnék csinálni veled…
 Ismét a nyakamhoz hajol, ezúttal gyengéd csókokkal ostromol, és alig bírom visszatartani a nyögéseimet. Annyira zavarba hoz, mikor senpainak hív! Mikor beálltam supportnak, nem gondoltam volna, hogy pár héttel később Jekyll ágyában kötök ki.
 – Mit szólnál, ha meglovagolnál? Vagy – itt belenyal a fülembe – négykézláb lennél.
 Közben az ujjai a köntösöm anyagán táncolnak, a mellkasomtól a hasamon át egészen az ágyékomig, ahol a lábam közé nyúlva megsimítja a makkomat. Felnyögök, és Jekyll tekintetét keresem. Nem is tudom, melyik ötlet tetszik jobban.
 – Legyen az előbbi – mormogom, majd lehúzom magamhoz, és végignyalok az ajkaiban lévő piercingeken.
 Hamarosan már Jekyll ölében ülök, és igyekszek minél ügyesebben mozogni, ahogy látom rajta, ez sikerül is. Vigyorogva csókolom, hagyom, hogy a füleimben lévő piercingekkel babráljon, aztán egyszer csak megborzongok, és leállok a mozgással. Megtalálta a kis nyilacskát a fülemben, a legérzékenyebb és egyben legkedvesebb pontomat.
– Emlékszel? – suttogja a számra. Bólintok. – Azt hitted örökre elveszett, ugye?
Elmosolyodok, és Jekyll vállára hajtva a fejemet, újból mozogni kezdek. Annyira boldog voltam, mikor visszahozta nekem!
 – Szeretlek, Jekyll – motyogom, majd pár másodperc múlva már kielégülten fekszem a karjai között. Van tizenöt percünk újból forgatásképessé válni.