Ráadásul a fiú ajkai teltek voltak és íveltek, a csuklói kecsesek, ellenben a kézfeje tömzsi. Az a bő ing pedig Yui reményei szerint vékony derekat rejtett, bár azt sem bánta volna, ha esetleg egy-két pluszkiló leledzett a fiú testén. A pufi arc után nem lepte volna meg.
Az órára pillantott, majd megkönnyebbülten látta, ahogy a mutatók egymás felé érnek. Dél van, az előadásnak vége. Megköszönte a hallgatók figyelmét, aztán a pódiumon lévő asztalhoz lépve, rendezgetni kezdte a jegyzeteit, fél szemmel a szőke fiút figyelve. Amaz ügyet sem vetve az ürülő teremre, még tovább írt, a tolla vadul sercegett a papírlapon. Yui ravaszkás mosollyal indult meg felé, majd állt meg közvetlenül előtte, árnyékot vetve a jegyzetekre.
– A számodat is ilyen gyorsan szoktad leírni? – kuncogott Yui. A fiú riadtan nézett fel az előadóra, arcára mélyvörös pír ült ki, ám egy pillanat alatt váltott borús komorságra.
– Jó vicc. A lányok előadás előtt azon sajnálkoztak, hogy magának barátnője van – vetette oda fagyosan, és már készült felállni, azonban Yui nem mozdult, sőt, még közelebb lépett, elzárva a menekülés útját a fiú elől.
– Lehetsz vagy huszonegy. Én huszonhat vagyok, ráadásul nem barátnőm van, csak egy ragaszkodó húgom – vigyorgott Yui. – Nem lenne semmi baj azzal, ha kicsit élveznénk egymás társaságát. De a hosszú távra is vevő vagyok.
A hallgató felhúzta az orrát.
– A hosszú táv egyenlő a két hónappal? – gúnyolódott. Yui belement a játékba.
– Két év – suttogta, majd lehajolt, hogy ajkaik egyazon szintbe kerülhessenek. – De neked cicám, bármennyi – motyogta a fiú ajkaira, ám ami ekkor következett, arra nem számított. A hallgató ugyanis a gyomrába ütött, mire Yui megtántorodott, így a fiú felállt, és kisétált a teremből. A férfi döbbenten kapott a hasához, majd hangosan felnevetett. Nem tudta, mégis mikor írta fel a fiú, de egy telefonszámot tartalmazó papírdarab akadt bele a szövetbe, mellette négy betűvel.
Sana.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése