Biztonság

 Tenshi egészen az orráig felhúzta a takarót, miközben az odakint tomboló vihart szemlélte. Akárhányszor egy villám cikázva kettészelte a sötét eget, összerezzent az ágyban, a dörgéseknél pedig igyekeznie kellett, nehogy hangosan felsikkantson. Nem akarta felébreszteni a mögötte alvó Yuuhát, és átkozta az időjárást, amiért bármelyik pillanatban megtörténhetett ez. Mondjuk most.
 – Tenshi.
 A gitáros rekedtes hangja megdermesztette a férfit. Ezek szerint sikerült felébresztenie őt vagy neki, vagy a viharnak.
 – Igen? – kérdezett vissza. Egy villám ekkor szédítő sebességgel szaladt végig az égen, Tenshi pedig rémülten csúszott hátra a matracon, ám kissé elszámolta magát, így Yuuha mellkasának ütközött. Elpirult, ahogy a férfi átkarolta őt.
 – Babám, egyszer már megbeszéltük – morogta a tarkójába Yuuha. Tenshi megborzongott, ahogy a gitáros forró lélegzete a nyakát cirógatta. –  Ha félsz a vihartól, nyugodtan hozzám bújhatsz. Meg alapból. Nem foglak megenni, miközben alszol, oké?
 Tenshi mormogott valamit az orra alatt, maga sem tudta mit, talán valami köszönöm-félét, és megfordult Yuuha ölelésében. A férfi mosolyogva nézett rá, majd kisöpört egy kósza, hollófekete tincset Tenshi homlokából, hogy aztán gyengéden az ajkaira tapadjon pár röpke másodperc erejéig.
 – Itt vagyok neked. Biztonságban vagy – suttogta Yuuha. Hát, Tenshinek ezt még szoknia kellett.