Katonák Kézikönyve - 2014. augusztus 5./2

 – Ez béna volt – jegyzi meg Zero, miután kigomboltam a felsőjén a gombot. Egy darabig nézzük egymást, aztán a számra hajol, a maszkja az ajkaimnak préselődik, közben átkarolja a nyakamat. Amikor megszakítja a furcsa csókunkat, leutánzom a hangsúlyát.
 – Ez még bénább volt – mondom. Zero felnevet, aztán a nyakamhoz hajol, és cirógatni kezdi a bőrömet. Felsóhajtok, szinte automatikusan markolok a felsőjébe. Engedem a testemnek, hogy reagáljon, átadom magamat az érzésnek, ezúttal nem fojtom magamba a dolgokat.
 – Ezért hívtál ide? – suttogja Zero, aztán egyik gyengébb pillanatomban a maszkján keresztül a nyakamba harap, és bár alig érzem a fogait, ezzel egy időben az ágyékát is az enyémnek nyomja. Felnyögök, az egész testem remeg az övé mellett.
 – Nem mindegy? – sziszegem, aztán ismét felnyögök, ahogy megmozdítja az ágyékát az enyémen.
 – Bizonytalan vagy – mormogja. – Három lehetőség van, miért vagy ilyen béna, és az egyik jobban vonz, mint a másik: szűz vagy, eddig csak lányokkal voltál, vagy már nagyon régen nem ért hozzád férfi.
 Megragadja a csípőmet, a maszkja ismét végigköveti a nyakam vonalát. Próbálom csillapítani a zihálásomat, hogy tudjak beszélni, de nehezemre esik.
 – Találgass! – nyögök végül fel, ahogy az ágyéka újból megmozdul az enyém felett. Ekkor a keze a csípőmről a fenekemre csúszik, és belemarkol. Felsóhajtok, még előrébb billentve a csípőmet, ezúttal Zeroból is kicsalva egy nyögést.
 – Nagyon nem vagy szűz.
 Elvigyorodok. Tetszik ez a játék. Aztán Zero egy mozdulattal megfordít, és a fenekemnek nyomja a farkát. Szinte önként feszülök neki, mintha már ennyitől is magamban érezhetném, holott ennek még semmi köze sincs ahhoz, ami majd ezek után következik.
 – És ebben az életedben sem voltál lánnyal, az egyszer biztos – zihálja a fülembe. Megfordulok a karjai között, és továbbgombolom az egyenruháját, minden egyes feltárulkozó bőrfelületet megízlelve az ajkaimmal és a nyelvemmel.
 – Talált, süllyedt – mormogom, aztán egyszer csak megérzem a tenyerét a tarkómon, és leállít. Észre sem vettem, mikor térdeltem le előtte, de most felhúz, és bár mindketten nehezen vesszük a levegőt, komolyan néz rám a fejemet a mellkasára húzza. Hallom, milyen gyorsan ver a szíve.
 – Azt nem mondtam, hogy akármelyik is a három közül, nem fogom elsietni, mert különben lenne egy meglehetősen sánta századosunk. Mondd, mit szeretnél, és megkapod anélkül, hogy mindenki tudná, mi történt idebent – mondja, közben az ujjai a hajamban, simogatják a fejbőrömet. Ekkor jut el a tudatomig, hogy Zero komolyan vesz.
 – Meg akarlak lovagolni.
 A mondat olyan hirtelen csúszik ki a számon, mint ahogy a kép megjelenik a fejemben. Megborzongok.
 – Azt akarom, hogy olyan mélyen legyél bennem, amilyen mélyen csak lehet – teszem még hozzá, de a hangom elcsuklik, ahogy az agyam egyre inkább vetíti a képeket. Arra eszmélek, hogy már az ágyon vagyok, Zero felettem, a felsője már sehol, és épp az enyémet gombolja. Miután félmeztelenül öleljük át egymást, támad egy ötletem. Megpróbálom megfordítani Zerot a hátára, ami a kicsi ágyon igencsak nehezemre esik, de végül segít, és magára húz.
 – Nem fogod levenni a maszkodat, ugye? – kérdezem. Zero megrázza a fejét, a szemén látom, hogy bánja a dolgot, de tényleg képtelen lenne rá. Felsóhajtok, majd a nyakára hajolok, és csókolni, harapni kezdem, ügyelve, nehogy nyomot hagyjak. A reakció, amit kapok, fantasztikus. Zero felnyög, hallom, ahogy egyre nehezebbé válik a légzése, a tenyere a lapockámat cirógatja, miközben egyre lejjebb és lejjebb haladok a felsőtestén. Elégedettséggel tölt el, hogy végig hallom a hangját, azonban amikor a köldökéhez érek, feljebb húz, és fordít magunkon. Egyből a nadrágomnál kezd el matatni, én pedig örülök, amiért többé már nem fog feszülni rajtam az anyag, amit az alsómmal együtt húz le rólam. Feltűnően méri végig a testem, próbálom kiolvasni a szeméből, mégis mit gondolhat, de csak azt a mérhetetlen vágyat látom, amitől megborzongok. Aztán a fülemhez hajol, meztelen ágyékom a nadrágjához ér, az érzéstől egyszerre nyögünk fel.
 – Nagyon formás csípőd van – suttogja.
 Azzal elhajol tőlem, és se perc alatt megszabadul a saját alsóruháitól, de persze újra fölém hajol, mielőtt jobban megnézhetném magamnak. Ezúttal összeérinti lüktető ágyékainkat, és kínzó lassúsággal mozogni kezd rajtam. Teljesen belefeledkezek a kéjbe, a testem megfeszül, szinte azt sem tudom, hol vagyok. Aztán Zero leáll. Csalódottan felmordulok, azonban ekkor újból megfordít minket, és a farkára ültet. Nem csúszik belém, csak a fenekemhez nyomja magát, aztán a csípőmbe markolva irányítja a mozgásomat. A tempó lassú, kimért, hol én nyögök fel hangosabban, hol ő.
 – Mink van? – kérdezi hirtelen. Összeszorítom a szemeimet, és felsóhajtok, mielőtt válaszolnék.
 – Van tusfürdő a fiókomban, de gumink nincs. – A hangom közben hol mélyebb, hol magasabb lesz, ahogy próbálok beszélni. – Mielőtt ideküldtek, voltál orvosnál. Ha ott nem állapítottak meg semmit, akkor rendben leszünk.
 – Én rendben vagyok. De te?
 Felnyögök, majd áthajolok Zero felett, és kihúzva a fiókomat, beletúrok a tusfürdőt keresve. Mikor megvan, a kezébe nyomom, és csak utána válaszolok.
 – Évek óta nem ért hozzám senki – mondom. Zero megkönnyebbülten felszusszan, aztán simogatni kezdi a derekamat, és úgy terel, hogy elhasaljak rajta. A lábaim a két combja mellett, a fejem a nyakánál.
 – Húzd fel a lábaidat, úgy hozzád tudok férni – irányít, én pedig úgy teszek, ahogy mondja. Amikor megérzem tusfürdőtől síkos, hideg ujjait a bejáratomnál összerezzenek, érzem, ahogy megfeszülök.
 – Lazíts, semmi gond – duruzsolja Zero a fülembe, és masszírozni kezd odalent. Hol megfeszülök, hol ellazulok, mígnem az izmaim teljesen elengednek. Zero ezt a pillanatot választja arra, hogy az első ujjpercét becsúsztassa nekem. Nyöszörgök, a fájdalom éles és rövid, de nem tart sokáig.
 – Lassan betolhatod az egészet – motyogom. Zero így is tesz, míg én küzdök a fájdalommal vegyes kéjjel, de végül az előbbi győz, és akármennyire is próbálom visszatartani, fájdalmasan felszisszenek. Zero egyből leáll.
 – Jól vagy? – kérdezi halkan, szabad kezével a hátamat simogatja.
 – Aha, csak szoknom kell még. Nincs semmi baj, folytathatod, jól esik.
 Ezután percek telnek el, Zero első ujjához csatlakozik a második, majd mikor már könnyedén ollózik bennem, a harmadik is. Rengeteg ismert és ismeretlen érzés rohamozza meg közben a testemet, mígnem Zero ujjai megállnak bennem. A saját, hangos zihálásom keveredik a szuszogásával, mikor is kihúzza belőlem az ujjait. Odébb mozdít, és a farkát bekeni tusfürdővel, aztán egy keveset nyom még a fenekemre is.
 Felegyenesedek, bár minden tagomat kocsonyának érzem, és megfogom Zero tagját. Felsóhajt, én pedig rámosolygok, aztán megemelkedem, és lassan magamba csúsztatom a makkját. Egyszerre nyögünk fel, aztán várok egy kicsit, mielőtt lassan leereszkednék rajta. Amikor teljesen bennem van, lehajolok hozzá, és megcsókolom a homlokát.
 – Fáj? – kérdezi Zero, de megrázom a fejemet.
 – Nem. Fantasztikus érzés. Pont ilyenre számítottam. Mozoghatok?
 Zero bólint, és a csípőmre markol. Mozogni kezdek, körzök a csípőmmel, minden irányba döntöm, miközben lehunyt szemmel nyögdécselek. Így megy ez percekig, amikor Zero egyszer csak rászorít a csípőmre. Leállok, és zihálva nézek le rá. Az arcán semmi érzelem.
 – Saku… - sóhajt fel. – Ugye tudod, hogy én ebből semmit sem érzek?
 – Mi van? – meredek rá értetlenül. – Mi az, hogy nem érzel semmit?
 – Tetszett, sőt, tetszik az ötleted, de ne vonaglani próbálj rajtam, hanem…
 Zero lassan megemeli a csípőmet, és visszaenged. Ahogy ismételgetni kezdi a mozdulatot, egyre kellemesebbé válik az érzés, és hamarosan már ő is nyögni kezd velem együtt. Továbbra is fog, de most már magamtól mozgok rajta, a tenyeremmel a mellkasán támaszkodom.
 Nem tudom, mennyi idő telik el, amikor kielégülten borulok a mellkasára. Mindketten zihálunk, és folyamatosan a hátamat simogatja, amíg meg nem nyugszik a légzésünk.
 – Éhes vagy? – kérdezi egy idő után. Csak bólintok, nincs erőm válaszolni. – Fél óra és ebéd.
 – Addigra rendben leszünk – mondom. Addigra rendben kell lennünk.
 – És Zero…
 Hümmög.
 – Ha Akane és Satsuki… Akkor mostantól nálam alszol.