Ivás

 Lime bágyadtan pislogott a vele szembe ülő férfire. Fogalma sem volt, hányadik pohár viszkit döntötte már magába, ám nem nagyon tudta érdekelni, ugyanis minél többet ivott, annál csókolni valóbbaknak tűntek a másik ajkai. Pont nem érdekelte, hogy mindkettőjük bandája ott ült mellettük, ha akart valamit, azt általában meg is szerezte. Bár kissé aggasztotta, hogy egy elég józan szempár nézett vissza rá szemből.
 – Kazuki – kuncogta –, miért nem jössz kicsit közelebb?
 – Seggrészeg – hallotta maga mellől Yue hangját, mire durcásan próbálta vállba bokszolni a férfit, de csak a levegőt találta el. – Valakinek haza kéne őt kísérnie.
 Lime tiltakozni akart, amikor Kazuki felállt a helyéről, megkerülte az asztalt, és mellé lépve talpra segítette. Minden imbolygott körülötte, a világ mintha önmaga abszurd mása lett volna csupán. Jó, lehet kicsit többet ivott a kelleténél, de pokolian jól esett neki, ez tény.
 – Hazaviszem – mondta Kazuki, azonban Yue elhúzta a száját. Vagy a szájait. Mintha több feje lett volna a megszokottnál. Vagy maga Yue hívta meg az ikertestvéreit. Limének nem volt alkalma megkérdezni, ugyanis Kazuki egy kisebb vita után kisétált vele a bárból. Na, ekkor aztán megeredt a nyelve. Végre kettesben lehetett a világ egyik leghelyesebb pasijával.
 – Megvan ám otthon az összes CD-tek – fecsegett –, mivel egyszerűen gyönyörűen énekelsz. Meg vannak igencsak bugyiszaggató dalaitok is, ezt meg kell hagyni. Ne érts félre, nem vagyok meleg. Jó, talán egy kicsit, de voltak már barátnőim is. Rémesen csókoltak, ezt meg kell hagyni, még az ágyig se jutottam el velük. Ha elviselem, hogy megcsókol egy lány, akkor nem vagyok meleg, nemde? Attól még nyugodtan lefekszem más srácokkal, és jól is esik. De mennyit szívattak alsó-közép végén, amikor kiderült, hogy pasim van! Persze azonnal szakított velem, nem bírta elviselni, hogy mindig célpont volt, ha velem mutatkozott, és az utolsó hetekre beszerzett magának egy barátnőt is, biztos, ami biztos. Leszartam, nem tudott érdekelni, viszont felső-középben már inkább csak az ágyamban láttam srácokat, járni eggyel sem jártam, inkább a csajokkal. Fú, volt egy olyan harmadéves, akivel csak akkor csináltuk, ha egyedül voltunk otthon, mert olyan hangos voltam – kuncogott.
 – Szóval nem mersz szembenézni magaddal – jelentette ki fagyosan Kazuki, ahogy megálltak egy társasház előtt. Lime nem merte biztosra mondani, hogy ez az ő lakása lenne, mert minden épület egyformának tűnt a sötétben. Hatalmas, többemeletes kockák.
 Kazuki közelebb lépett a férfihoz, és beletúrt Lime nadrágzsebébe, hogy előrángassa a telefonját. A kisebbik csak pislogott. Fogalma sem volt, mi történik, ugyanis miután pötyögött valamit rajta, Kazuki visszaadta neki a készüléket.
 – Holnap hívj fel, ha megébredtél... Bár lehet, elfelejted. Talán kéne valami emlék, amihez kapcsolhatod – morfondírozott, majd hirtelen lehajolt, és csókot nyomott Lime viszkiízű ajkaira.
 – Hívj fel! – suttogta, aztán eltűnt az éjszakában.
 Másnap reggel már csörgött is a telefonja.