Pizzafutár

 Hayato arcára fagyott a mosoly, amikor ajtót nyitott a pizza futárnak, és egy darabig csak meredt az előtte álló férfira. Na. Csodás. Három évig nem találkoznak, már kezdené elfelejteni, erre itt áll előtte a maga teljes életnagyságában. meN-meN. A felső-közép egyik legdögösebb pasija volt, ami Hayato figyelmét sem kerülte el. A baseball-csapat dobójátékosaként kitüntetett figyelmet kapott, ráadásul az egyik legjobb volt az iskolában. Hayato nem egy meccset nézett végig, miközben titokban végig meN meg-megfeszülő karizmait csodálta, ahogy elvégezte a…
 – Ide lesz a négysajtos?
 Hayato elhessegette a középiskolai emlékeket, majd felvéve a pókerarcát, végigmérte volt iskolatársát. Csak lazán, vagy mi.
 – Igen. Mennyi lesz? – nyúlt a melegítőnadrág zsebében lévő pénztárcáért.
 – Ezerötszáz.
 Hayato a férfi kezébe nyomta a pénzt. meN ekkor összeráncolta a szemöldökét, és látható zavartsággal bámulta meg Hayatot.
 – Mi nem voltunk évfolyamtársak felsőközépben? – szólalt meg óvatosan meN, mire a másik férfi azt hitte, falnak megy a kíntól. Legszívesebben a futárra ordított volna, hogy igen, és elhordta volna mindenfélének, amiért erre még csak most jött rá. Nem mintha Hayato olyan feltűnő jelenség lett volna, de a fekete piercing az álla alatt igencsak kiemelte őt a többiek közül.
 – Lehetséges. Ha baseball-csapattag voltál – biccentett végül a lehető legnagyobb kimértséggel, mire meN-meN szája halovány mosolyra húzódott.
 – Ez esetben – húzott elő egy apró jegyzettömböt meg egy tollat az oldaltáskájából –, leírnád a számodat? Az akkori barátaim mind elfelejtettek, jó lenne egy ismerős arccal lógni.
 Hayatonak hatalmas erőfeszítésébe került, hogy ne forgassa meg a szemeit, miközben lefirkantotta a számát, majd alája a nevét. Gúnyos mosollyal adta vissza a papírt a férfinak.
 – Örülök, amiért végre felnyílt a szemed, meN – jegyezte meg, mielőtt a döbbent pizzafutár orrára csapta volna az ajtót.