Reménytelen Esetek Társasága - 8. Ikuma

 Felhúzom a szemöldökömet, amikor Reiki kimondja, amit Ryoga is. Látom, hogy Lime nem nagyon örül annak, hogy a gitárosának eljárt a szája, ennek ellenére úgy döntök, kérdezek. Ryogával tulajdonképpen még nem jutottunk semmire a beszélgetésben, csak beültünk, elmondta nekem, hogy Tsurugiról van szó, de tovább nem jutottunk, ugyanis Lime idejött hozzánk.
 – Miféle szívügyek? – kérdezem.
 – Pasik – szűri Lime a fogai között. Látom, hogy Ryoga szemében villan valami, majd hátba veregeti Lime-t.
 – Mi is pont náluk tartottunk. Na, ki vele, ki dobogtatta meg azt a makacs szívedet! – kuncogja. A kis énekes gyilkosan pillant rá. Kezdek félni tőle, pedig sokkal fiatalabb nálam, és persze alacsonyabb is.
 – Inkább kiét dobogtatta meg ő – biccent Lime irányába Reiki. Az asztalra könyökölve figyelem, mi bontakozik ki a kérdésem nyomán.
 – Na? – böki oldalba Ryoga kíváncsian a mellette ülőt, mire Lime felmordul.
 – Az a bamba Kazuki.
 – Xaa-Xaa? – kérdezem, és ő bólint. Hoppá! Vannak pletykák arról, hogy a két énekes egymás szeretője, de nem hittem, hogy igazak lehetnek, erre tessék, lehet, hogy mégis van valami valóságalapja ennek az egésznek. Kíváncsibban dőlök előre, és már nyitnám a számat a következő kérdésre, amikor Lime félbeszakít.
 – És te? Mintha valami olyasmit hallottam volna, hogy rámozdultál a Grimoire egyik tagjára.
 Ott a pont. Lime nem hülye, addig nem enged betekintést a magánéletébe, amíg nem nyugszik kölcsönös alapokon az egész.
 – Randizni fogok Rynkkel – mondom, mire Ryoga arcára kiül a döbbenet. Igen, pont erről akartam vele beszélni, de úgy tűnik, négyesben fogjuk megvitatni a dolgokat. Na, nem mintha bánnám, a többféle vélemény jobb, mint az egyféle.
 – Kyounosuke – emeli meg a kezét Reiki, hogy oldja Ryoga sokkját, aki erre észbe kap, és hasonlóképp bejelenti, hogy az ő esetében Tsurugiról van szó. Miután kicsodálkozzuk magunkat, és megkapjuk a sütiket, a másik két srác pedig a kávéját, átadjuk Lime-nak a szót, aki kissé kelletlenül ugyan, de elmeséli, hogy állnak – vagyis, inkább már nem állnak – a dolgok közte és Kazuki között. Felvonom a szemöldökömet, amikor meghallom, hogy Reiya kidobta őt a lakásból. A nyugalom szobrából ezt igencsak nehezen nézem ki, de sokkal súlyosabban érint, amikor meghallom, Lime mégis miket vágott Kazuki fejéhez. Most komolyan, hogy lehet valaki ennyire érzéketlen?
 – Ezt nem nagyon kellett volna – mondja ki helyettem Ryoga, amire gondolok.
 – Ugye? – csattan fel Reiki. – Fel is pofoztam érte.
 A mosolyomat egy falat sütivel próbálom palástolni. Lime-nak megrándul a szeme sarka.
 – Megérdemelted – pillant rá Ryoga. – Akkor most én jövök!
 Elmeséli, hogy nemrég ittak Tsurugival, méghozzá igencsak sokat, ő pedig szokásához híven rámozdult, igen ám, csakhogy visszafele sült el a dolog, és Tsurugi volt felül, Ryoga nem emlékszik semmire, Rugi tegnap átment hozzá, és bár azt mondta, nem akar beszélni róla, mégis elmesélte Ryogának, aki időközben fülig belezúgott a gitárosába. Nem tudja, most mégis mihez kezdjen magával meg a szituációval, mert csak nem állíthat oda, hogy bocs, beléd szerettem, járunk?
 – Menjetek el randizni! – csillan fel Reiki szeme, és közben az arcába töm egy újabb falat sütit. Én csak piszkálom a sajátomat, egyelőre nem látok neki, inkább mosolyogva figyelem Ryoga reakcióját, akinek a döbbenettől megáll a kezében a villa. Aztán elvörösödik, még sosem láttam ezelőtt ennyire zavartnak.
 – De ez Tsurugi! Ha vele vagyok, olyan, mintha egyenesen a vesémbe látna, képtelenség, hogy elhívjam randizni – ellenkezik, mire átnyúlok az asztalon, és megpaskolom a kézfejét.
 – Ha nekem sikerült elérnem Rynknél, hogy randizzon velem, akkor benned is biztos van annyi erő, hogy elmenj egyre Tsurugival – bátorítom, de látom, hogy még mindig tele van kétségekkel, amelyek mardossák belülről. Felsóhajtok. Lime ekkor megmoccan a széken, és beleöklöz Ryoga vállába, aki sziszegve tapogatja az ütés helyét.
 – El fogsz menni vele randizni, különben kapsz még egyet, világos? – sziszegi. – Megdugott, na és? Belezúgtál, na és? Te kurvára nem ilyen vagy, Ryoga! Menj oda hozzá, hívd el, egyetek vagy igyatok valamit, aztán smárold le! Ne játszd a hősszerelmest, amúgy is elbasznád, de csak bejön neki benned valami, mert különben nem dugott volna meg.
 Lime a kis beszéde után felhörpinti a maradék kávéját, és Reikire pillanat, aki tátott szájjal mered a jelenetre, ám az énekes szúrós nézésétől becsukja a száját, és visszatér a sütijéhez. Rendben, Lime fogjuk rá, hogy egy csettintéssel megoldotta Ryoga problémáját, de azért még neki is van egy keresztje.
 – Szóval – kezdek bele –, eddig Kazuki a szeretőd volt, de beléd zúgott, ami neked nem tetszik. Tudni akarom, miért, vagy inkább nem?
 Lime felvonja a szemöldökét, végül lassan bólint egyet.
 – Nem titok. Az exem megcsalt, több hónapon át, és hiába vágtam párszor a fejéhez, tagadta az egészet. Volt olyan is, hogy arra jöttem haza, hogy felcipelt egy csajt a lakásunkra, és mihelyst hallottam, ahogy a lány nyög, mint egy fürdős kurva, elmentem otthonról. Másnap szakítottunk. Azóta nem nagyon bízom meg másokban, így Kazukinak is csak azt engedtem, hogy dugjon. Sosem gondoltam volna, hogy kaját csinál nekem, meg többet akar, baszd meg! – fakad ki, aztán morogva túrni kezdi a sütijét.
 – Hívd fel! – mondom, és már nyitná a száját, amikor Reiki és Ryoga egyszerre intik le, és kíváncsian néznek rám. Lime láthatóan tiszta ideg.
 – Beszéld meg vele! Már csak a karrieretek miatt is, mert ha a fejesek xaa-xaa és Kizu koncertet akarnak, az egyrészt rettentő kínos lesz, másrészt pedig nem fogjátok tudni maximálisan odatenni magatokat, ha feszültség van a bandák között.
 Lime állkapcsa megfeszül, folyamatosan fürkész, így végül bekapok egy falat sütit, hogy eltereljem a figyelmemet róla.
 – Most! – szólal meg ekkor Reiki. Értetlenül meredünk rá, mire lenyeli az utolsó falatot is, és pontosít.
 – Hívd fel most! Ha nem teszed meg azonnal, akkor otthon mindenféle kifogást fogsz majd keresni.
 Lime orrcimpái megremegnek, majd előkapja a telefonját, és miközben végig ránk mered, vakon feloldja azt. Telefonálni kezd, a szemét lesüti, mi pedig csendben eszünk tovább Ryogával, a villáink koccanásain kívül mást nem hallani, csak a telefon halk búgását, amikor is Lime hirtelen megszólal.
 – Hello, csak azért kereslek, mert…
 Csend. Az ajkaiba harap, és futólag ránk pillant, mielőtt újra az ölét kezdené tanulmányozni.
 – Bocsánatot szeretnék kérni. Amit a múltkor csináltam. Fasz voltam. Aha. Oké. Vágom. Akkor ott leszek.
 Leteszi a telefont, és a zsebébe túrva leszámol egy kis pénzt, majd felpattan, és köszönés nélkül a fogasok felé viharzik. Az ajtó kattan, mi pedig döbbent fejjel meredünk a Lime helyén maradt pénzre. A süti és a kávé ára. Reiki ocsúdik fel először, és kuncogva issza meg a maradék kávéját.
 – Szerintem Lime nem is annyira reménytelen – jelenti ki, mire Ryoga is észbe kap, és cinkosan néz a gitárosra.
 – Mesélj egy kicsit Kyounosukéről!
 Az asztalra könyökölök, és Ryogával együtt megpróbáljuk megoldani Reiki esetét is. Már csak az a kérdés, mi lesz velem és Rynkkel azon a randin.