Reménytelen Esetek Társasága - 5. Lime

 Felsóhajtok, ahogy a tenyere végigjárja a combom és a fenekem vonalát, majd a hüvelykjét beleakasztva a nadrágomba és az alsómba, lehúzza rólam mind a kettőt, lassan, óvatosan. Sürgetően az ajkába harapok, azonban Kazuki még mindig a vádlimnál tart, így sietősen kilépek a ruhákból, és elrúgom őket. Teljesen meztelen vagyok, ahogy hozzásimulok, a csókunk vad és kibaszott jó érzés, hogy közben a fenekemet markolássza.
 – Túlöltöztél – búgom a szájára, még egyszer az alsó ajkába harapok, majd elszakadok tőle, hogy lehúzhassam a felsőjét. Még mindig az ajtajában állunk, és nem érdekel minket, hogy Reiya bármelyik percben kijöhet a szobájából, mondjuk, nem igazán szeretem, ha a testemet azok is látják, akiknek semmi közük hozzá… Csókolgatni kezdem Kazuki felsőtestét, a mellkasa pont fejmagasságban van, így könnyedén szívok rá a mellbimbóira, mire reszelősen felsóhajt.
 Vigyorogva tolom be a szobájába, és fordulok, hogy bezárjam az ajtót, ő azonban hátulról nekem simul, és lehajolva szívni kezdi a nyakamat. Az ökör!
 – Ott ne, te fasz! – szisszenek fel. – Kilátszik a ruhámból, majd csináld megint a combomon.
 Felmordul, és egy mozdulattal az ágyára lök. Felém térdelve húzza le magáról a maradék ruháját, aztán újból csókolni kezd. A nyakamat most csak puszikkal halmozza el, aztán gyors léptékkel indul meg a mellkasomon és a hasfalamon át lefelé, ahol egy csókot nyom a makkomra. Felszakad egy nyögés a torkomból, az ujjaim a takarójába markolnak.
 A combom következik. Még mindig nem tűntek el teljesen a nyomok legutóbbról, és Kazuki most újabbakat szív melléjük. Ezúttal folyamatosan nyögdécselek, a szememet szorosan lehunyom. Miért. Ennyire. Kurva. Jó?
 – Kazuki~ – hörgöm, amikor beleharap egy különösen érzékeny területbe, ujjaimmal a hajába markolok.
 Körülbelül mindig ez van, ha szexelünk. Belépek a lakásukba, teával vagy üdítővel kínál, nem kérek, és ha Reiya a szobájában van, vagy épp nincs itthon, smárolni kezdünk, eljutunk a hálójáig, vetkőzünk, majd dugunk. Most is ez a fáma. Miután egy hangos morgás kíséretében elélvez, és én is elmegyek, kielégülten borul rám, tiszta kezének az ujjai a hajamban, a nyakamba szuszog. Idegesít, de épp próbálom visszanyerni az erőmet, így annyira nem érdekel.
 – Lime… - suttogja a nyakamba. – Annyira gyönyörű vagy.
 Nem mozdulok, a levegő benne reked a tüdőmben. Hogy mi van?
 – Ha csúnya lennék, nem basztál volna meg – röhögök fel, és könnyedén vállba bokszolom.
 Felsóhajt.
 Kazuki, már megint mi a kurva élet van veled?
 Felkönyököl az ágyon, és mélyen a szemembe néz. Zavartan elfordítanám a fejem, de a kezével óvatosan megtámasztja az államat. Annyira meglepődök, hogy még tiltakozni is elfelejtek.
 – Ha csúnya lennél is szeretnélek – suttogja, mielőtt megcsókolna. Tágra nyílt szemekkel, mozdulatlanul fogadom a csókunkat. Mégis mi ütött megint belé?
 Miután felocsúdok az első sokkból, ellököm magamtól, és zihálva nézek rá.
 – Mi a fasz bajod van? – ripakodok rá.
 Látom, ahogy kissé össze van zavarodva, majd megrázza a fejét, és kimászik az ágyból, engem pedig gondosan betakar. 
 – Semmi. Hozok neked narancslevet, azt szereted, ugye? – kérdezi, miközben a szekrényéhez lép, hogy elővegyen magának egy tiszta alsónadrágot és egy atlétát. Hihetetlen, milyen gyorsan képes túllendülni az iménti jeleneten, mintha mi sem történt volna! Balfasz.
 – Kösz – mordulok fel. – De ha megint leöntesz, letépem a golyóidat.
 Bólint, és kisétál a szobából. Hihetetlen… Felemelem a nadrágomat, ami az éjjeli szekrény elé sikerült elrúgnom, majd kiveszem a zsebéből a telefonomat, és úgy döntök, írok Reikinek. Csütörtökön végül mégsem osztottam ki azt a gyökereket, hagytam, hogy ketten elintézzék a dolgokat, igen ám, csakhogy Reiki ránézni sem mert, nemhogy hozzászólni. Azt hittem, szétvet az ideg a felvétel közben, és a szokásosnál nagyobb erővel énekeltem fel a dalt.
 Azonban Reiki nincs online, így hagyom az egészet a francba, inkább felmegyek Twitterre, végigpörgetem, lájkolom, ami tetszik, és várok, hogy Kazuki visszajöjjön. Nem lep meg, hogy körülbelül húsz perc telik el, mire beteszi a lábát, azonban attól igencsak elkerekedik a szemem, hogy egy tálcát egyensúlyoz a bal karján, a jobb kezében a narancslé. Ha azt leejti…
 De nem, a tálcát könnyedén az ölembe teszi, a poharat pedig az éjjeli szekrényre. Egy csepp sem löttyen ki. Hitetlenkedve nézek a tamagoyakitól roskadozó tányérra. Kis póréhagyma darabok kandikálnak ki a rántott tojásból, nekem pedig összefut a számban a nyál. Mohón kapom be az első falatot, aztán a következőt. Isteni!
 Kazuki leül az ágy szélére, hatalmas kezét a takarón keresztül a térdemre teszi, miközben mosolyogva figyeli, ahogy eszek. Idegesít, ahogy bámul.
 – Te csináltad? – bökök a pálcikámmal a tamagoyaki felé. Bólint. Magához képest… Nem, ez tényleg nagyon finom lett. Szinte percek alatt eltüntetem az egészet, és az éjjeli szekrény felé nyúlva magamhoz veszem a poharat, hogy megigyam rá a narancslevet is. Jóllakottan dőlök hátra a párnára. Kazuki kitett magáért.
 – Pedig azt hittem, örök kétbalkezes vagy – vetem oda. – Mikor tanultál meg ilyen jól főzni?
 – Pár éve – von vállat. – Mikor ideköltöztünk Reiyával. Amúgy tudom, nehéz lesz elhinni, de kedvel téged.
 Reiya? Kedvel? Engem? Ez mégis hogy a picsámba jött neki össze?
 – Persze. Én meg Yoshiki fia vagyok – forgatom meg a szemeimet.
 Kazuki felvont szemöldökökkel néz rám.
 – Reiya tényleg kedvel téged. Csak szerinte mást is csinálhatnánk a szex mellett.
 – Mégis mi mást? – kérdezek egyből rá.
 – Beszélgetni? Ahogy most? – tárja szét a kezeit. – Figyelj, Lime, szerintem is változtatunk kéne azon, ami most van, mert…
 Eszembe jutnak Reiki szavai Kazuki viselkedéséről. Szerinte belém van esve. Akkor és ott nem hittem neki, élből elutasítottam az örök romantikus férfi tippjét, azonban érzem, sőt, már tudom, hogy igaza volt. Most épp arra próbálna rávenni, hogy ismerjük meg egymást jobban, randizzunk, sőt, esetleg később majd járjunk is. De mennyi a garancia arra, hogy ő nem basz át? Semmi. Szinte egyből a szavába vágok.
 – Mert tisztára belém vagy zúgva, ugye? – kérdezem gúnyosan. A torkára fagy minden szó, a szemei a kétszeresükre tágulnak. Mentegetőzni kezd.
 – Mi? Lime, én nem úgy értettem!
 Nem várom meg, amíg folytatja, így továbbra is mondom a magamét.
 – Már az elején ledumáltuk, hogy csak dugni fogunk. Idejövök, széttárom a lábaimat, berakod, baszunk, és ennyi! – gesztikulálok hevesen. – Erre te gyengéd csókokkal, kajával és egy bókkal próbálsz levenni a lábamról. Szerinted miért mondtam azt, hogy csak a seggemet fogod megkapni? Ha annyira akarnék tőled valamit, randira hívtalak volna ahelyett, hogy leszoplak az Edge mosdójában, aztán felajánlom, hogy legyünk szexpartnerek!
 A beszédem végére megemelem a hangomat, szinte ordítok, mire az utolsó szót is hozzávágom. A dühtől remegve nézek Kazukira, aki meglepetten, és talán kicsit megbántva pislog rám. Ekkor nyílik az ajtó, és Reiya jéghideg szemei pillantanak be a szobába. Miután látja, hogy bár meztelen vagyok, be vagytok takarózva, és Kazukin is van ruha, óvatosan belép a szobába.
 – Lime – néz rám. – Öt perced van felöltözni és elmenni innen. Se több, se kevesebb. És többé ne gyere ide.
 A hangja végig nyugodt és hűvös, semmi érzés nincs benne. Kazuki felé biccent, mire a férfi feláll mellőlem, hogy aztán Reiyával együtt kimenjenek a szobából. Mégis mi a franc volt ez? Reiya csak úgy kibasz a lakásból, mert ordibálni merészeltem az öccsével? Ennek ellenére nincs kedvem tovább rontani a kapcsolatunkat a xaa-xaa-val, így morogva kimászok az ágyból, magamra kapom a szétdobált ruháimat, és kisétálok az előszobába. Közben duruzsolást hallok a konyhából, ám ügyet sem vetek rá, magamra csavarom a sálat, begombolom a kabátomat, felhúzom a csizmámat, és kisétálva a lakásból, becsapom az ajtót. Basszák meg!
 Fújtatva baktatok hazáig, ugyanis még azt a kurva metrót is lekésem, így mire belépek a lakásunk ajtaján, már alig érzem a végtagjaimat.
 – Reiki – ordítom el magamat.
 – Igen? – bukkan fel a feje a nappaliba vezető ajtó mögül. – Mi történt?
 – Hogy mi történt? – dobálom le magamról a kabátot és a sálat, majd a csizmámat az övé mellé hajítom. – Reiya kibaszott a lakásból, mert ordibálni mertem az ő drága öccsével!
 – És mégis miért? – értetlenkedik Reiki, aztán idejön hozzám, és gondosan elrendezi a ruháimat a fogason, majd a cipőmet is megigazítja.
 – Fasz se tudja. Kazuki elkezdte nekem mondani, hogy csinálhatnánk mást is szexen kívül, mondjuk beszélgetni, én meg arra gondoltam, amit mondtál, és kiosztottam, hogy attól még, hogy kaját csinál nekem, bókol meg ilyenek, soha az életben nem fogunk járni…!
 Reiki felegyenesedik, és pofon vág.
 – Paraszt vagy – jelenti ki.