Pótolható (3. fejezet)

70 legszívesebben hagyta volna a fenébe az egész próbát, és inkább magával cipelte volna Jeyt a mosdóba, hogy minél előbb újra megízlelhesse a bőrét, és… persze egyebeket. Ráadásul az énekes épp csak kikandikáló kulcscsontján alig észrevehetően végigszaladt egy izzadságcsepp, majd lehullott. Biztosan finom lehet, elmélkedett a basszusgitáros, miközben örült neki, hogy a légkondi ellenére Jeynek sikerült úgy belemerülnie az éneklésbe meg a mozgásba, hogy simán izzadni kezdett.

70 alig várta, hogy végezzenek, de persze ilyenkor tűnt óráknak az a maradék húsz perc. Végül nagy nehezen eljött, amire várt, de még mielőtt becserkészhette volna az énekest, hogy megkérdezze, ráér-e, megütötte a fülét Jey és Yuhma beszélgetése.

- Marina rám írt tegnap éjjel.

- Mi? – lepődött meg nemcsak Yuhma, hanem vele együtt az összes többi srác is, 70-val az élen, aki ezt hallva kissé lefagyott. Mintha hideg vizet zúdítottak volna a nyakába a Marina név említésére, kezdett nagyon rosszat sejteni, és gyorsan hegyezte a fülét, közben úgy tett, mint aki éppen nagyon belemerült a pakolászásba.

- Na, és mit akart?

- Békülni, asszem – vont vállat Jey. – Ahhoz képest, hogy mikor szakított velem, azt mondta, soha többé nem fogok hallani felőle, feloldotta a tiltást Line-on, és eléggé úgy tűnt, hogy megint akar tőlem valamit.

- Ez az, haver – veregette hátba Yuhma elismerően vigyorogva. – Én mondtam neked, hogy nem fogja sokáig bírni nélküled…

- Nem inkább azt mondtad, hogy az ilyen hülye ribancokat nem is lenne szabad komolyan venni? – 70 az eredeti szándékával ellentétben mégsem bírta ki, hogy ne szóljon bele. Yuhma kissé értetlenül pislogva meredt rá.

- Hát, lehet, hogy ilyesmit is mondtam…

- Na de haver – szólalt meg Aika is, a basszusgitároshoz intézve a szavait. – Lehet, hogy megint járni fognak, inkább ne ribancozd le többet…

70 erre a gondolatra vágott egy grimaszt, és már a nyelve hegyén volt valami jó goromba válasz, de az énekes gyorsabb volt nála, szerencsére.

- Mindegy, a lényeg, hogy ma délután találkozunk, aztán majd kiderül, mi lesz.

A bandatagok sok szerencsét kívántak Jeynek, majd némi felszínes csevej után elváltak útjaik. 70 meglehetősen rosszkedvűen indult haza; ennyit a mai terveiről, és talán az összes elkövetkező éjszakának is lőttek, pedig már úgy beleélte magát, hogy az énekes csak az övé lesz, és sokat fognak szexelni. Nagyon sokat.

A szőke férfi nem is értette, hogy Jey azok után, milyen csúnya dolgokat vágott a fejéhez az a lány, és képes volt Line-on keresztül szakítani vele, most ismét felbukkant. Talán nem volt véletlen, az énekes ismét a városban volt, véget ért a turné, egy ideig biztosan itt is maradnak, könnyedén találkozhattak… micsoda számító kis kurva. Tényleg, más szó nem is illett volna rá. Jey meg egyszerűen hagyja magát kihasználni már megint… mégis miért? Annyira jó csaj lehet?

Valószínűleg, gondolta komoran 70. Egy csinos lány előnyt élvez vele szemben már csak amiatt a biológiai tény miatt is, miszerint ő nő. A világ igazságtalansága határtalan.

A basszusgitáros fejében megfordult, hogy akkor most ő is felhív egy lányt. Végül is megtehette volna, Jeyt biztosan nem zavarta volna a dolog, és legalább nem kellett volna szexmentesen, egyedül és valószínűleg bánatában vedelve töltenie az éjszakát. Csak hát ő most éppen a faszra volt ráindulva, olyan férfit pedig nem igazán ismert Jeyen kívül, akiére szívesen rácuppant volna.

Felsóhajtott, és betért a lakásához közeli éjjel-nappaliba némi alkoholért.

---

Mire lement a nap, már jócskán bepiálva tekingetett a világba az ablakból, kezében az üveggel, és azon gondolkozott, mi lenne, ha kihajítaná. Talán eltalálná azt a zavaróan lassan sétáló férfit és nőt, akik bizonyosan egy párt alkotnak. Hogy merészelnek ilyen látványosan boldognak lenni, mikor mások épp kurvára szenvednek?

Aztán 70 megrázta a fejét, és arra jutott, hogy hülye volt, hiszen a pár egyáltalán nem nyomja a képébe, hogy milyen boldogok, lehet, hogy nincsenek is együtt, csak barátok vagy ismerősök. Esetleg testvérek. Inkább 70-nak magának kéne leugrania az üveg helyett…

A szőke férfi erre kiitta a maradékot az üvegből, és kiröhögte saját magát a hülyeségéért, aztán becsukta az ablakot. Helyette újabb remek ötlete támadt, amit viszont véghez is vitt; meg sem állt Jey otthonáig.

Arra számított, hogy az énekest egyedül találja, elvégre a „randinak” már rég véget kellett volna érnie, legalábbis szerinte. Aztán rá kellett jönnie, hogy nagyobbat nem is tévedhetett volna, bár mélyen belül talán számított erre, sőt, pont ezt akarta. Maga sem tudta pontosan, mit miért tett, mindenesetre Jey ajtót nyitott neki, és meglepetten köszöntötte, még mielőtt azonban feltehette volna a nagy kérdést, hogy a basszusgitáros mit is keres ott, megjelent mögötte egy lány.

Nem is egy lány, hanem A lány. Nyilván a barátnő. Magas volt, mint egy modell, hosszú combokkal, amiket épp csak takart a miniszoknya, és az arca is elég csinos volt. Pont illett Jeyhez, és 70 mérhetetlenül utálta őt ezért.

- Ki az? – kérdezte a lány, mire az énekes végre észbe kapott, és behívta a bandatársát.

- 70, tudod, a bandában zenél ő is.

- Ó – derült fel a lány arca, bár 70 fogadni mert volna, hogy igazából nem örül a felbukkanásának, csak eljátssza. Hát, erre ő is képes volt; műmosollyal az arcán fordult a párocska felé. – De jó, már úgyis meg akartalak ismerni! – jelentette ki a nő.

- Ő pedig a barátnőm, Marina.

70 és a lány is meghajoltak, sőt, a basszusgitáros mézesmázos hangon megdicsérte a lányt, hogy milyen szép neve van.

- Jaj, köszönöm – pironkodott Marina. – Tényleg tök jó, hogy így összetalálkoztunk, szeretnék ám megismerkedni mindannyiótokkal, de hát valaki nem képes bemutatni a munkatársainak… - Itt ferde pillantást vetett Jeyre, aki csak a vállát vonogatta.

- Mondtam, hogy majd egyszer…

- Majd egyszer, ez a cukormázba vont verziója annak, hogy soha? – fonta karba a kezét a lány morcosan, de aztán elnevette magát, jelezve, hogy még sincs annyira megsértődve.

- Mindennek eljön majd az ideje – bölcselkedett Jey, mire a barátnője csak a szemét forgatta.

- Azt hiszem, ez reménytelen – sóhajtott fel. – Na jó, hagylak titeket, és lépek.

- Miattam nem kell elmenned – sietett az udvariaskodással 70, mire a lány gyorsan ellenkezni kezdett.

- Dehogyis, nem miattad! Éppen indulófélben voltam már.

- Hát jó – egyezett bele nagy kegyesen 70. A lány tényleg rekordidő alatt összeszedte a táskáját meg a körömcipőjét, amitől csak még magasabbnak tűnt, aztán elköszönt a két férfitól, és már le is lépett.

- Szóval kibékültetek. – Megállapítás volt, nem kérdés; Jey félmosollyal a szája bólintott.

- Valami olyasmi – vallotta be.

- Bocs, hogy rátok törtem, azt hittem, már nem lesz itt.

- Hát, kicsit bealudtunk… - mondta erre Jey, a másik férfinak pedig kedve lett volna legalábbis felemelni a hangját, de igyekezett visszafogni magát.

- Ja, amúgy kérsz egy sört? – érdeklődött Jey, és már ment is a hűtő irányába, meg sem várva a választ. 70 fancsali képpel nézett utána. Pedig milyen megható lett volna az énekes fenekének látványa a szűk farmerben, ha épp nem ilyen körülmények között találkoznak…

- Bár… - Jey visszatért két doboz sörrel, letette őket az asztalra, majd egészen közel hajolt 70-hoz, aki hirtelen lefagyott. Belenézett az énekes sötét szemeibe, és teljesen összezavarodott, még mielőtt azonban valami történhetett volna, Jey visszahúzódott tőle. – Bár szerintem te már alapoztál rendesen.

- Ja, találtam a sarki éjjel-nappaliban orosz vodkát, aztán kipróbáltam – válaszolta végül könnyednek szánt hangnemben. – De mindegy, inkább azt meséld el, mi volt a csajjal.

Jey kibontotta a sörét, ivott belőle, és csak az után válaszolt.

- Ja, hát feljött hozzám, és kvázi bocsánatot kért, hogy hülye volt. Állítólag rájött, hogy nem tud nélkülem élni, meg ilyenek, szóval… visszafogadtam.

- És gondolod, hogy nem fog megint az első adandó alkalommal dobni, csak mert olyanja van?

Jey vetett egy fürkésző pillantást a másik férfira, mielőtt válaszolt volna.

- Jól érzékelem, hogy nem örülsz, hogy megint összejöttünk?

- Szerintem csak kihasznál – jelentette ki 70 teljesen őszintén, és a padlót kezdte el tanulmányozni látszólag nagy érdeklődéssel. Jey felsóhajtott.

- Amúgy minek is köszönhetem a látogatásodat? – kérdezte végül. – Mármint azon kívül, hogy leszólod a barátnőmet.

- Pont ezért jöttem – jelentette ki 70, ismét a másik szemébe nézve. – Hogy elmondjam, szerintem rohadt nagy hülyeség lenne visszafogadnod.

Jey kortyolt még egyet, majd kissé feszengve megkérdezte:

- Lehet ennek a hirtelen jött ellenszenvnek köze ahhoz, hogy… szóval, hogy párszor dugtunk?

70 először hevesen tagadni akart, már a nyelve hegyén volt, hogy ellenkezzen és kitaláljon valami mondvacsinált ügyet, aztán… meggondolta magát.  Megcsóválta a fejét, majd a sörös dobozon végigfolyó vízcseppekre fókuszált, és úgy szólalt meg.

- Talán.

Csend lett; a basszusgitáros nem mert a bandatársára nézni, annak pedig beletelt némi időbe, hogy ezek után meg tudjon szólalni. Persze mikor megtette, abban nem volt túl sok köszönet.

- Khm, én teljesen abban voltam… mármint, hogy ez csak szex. Nem is nagyon hiszem, hogy egy pasi iránt tudnék bármi olyat is érezni…

- Ezt a Marinát sem szereted – emlékeztette 70 a másik férfit arra, amit az a lánnyal történő szakításuk éjszakáján mondott. Hogy sosem szerette, viszont bejött neki meg minden, ez épp elég volt…

- Oké, tényleg nem – hagyta rá Jey. – De egy lány az azért más. Nyugodtan lehet vele villogni a család meg a haverok előtt, érted… Egy pasival meg… hát, maximum titokban lehetnék együtt. Már ha akarnék, de kétlem, hogy eljutnék valaha is odáig.

- Pedig sokkal kisebb a különbség, mint ahogy te azt előadtad – mondta erre 70, és hirtelen jött bátorsággal húzódott közelebb a másik férfi felé, aki meglepetten pislogott, de nem húzódott el. Nem húzódott el akkor sem, mikor a basszusgitáros rátette a tenyerét a combjára, majd egészen közel hajolt hozzá.

Ilyet még sosem csináltak. Az utolsó lépcsőfok lett volna, 70 igazából tervezte is, hogy nemsokára meglépi, viszont egyáltalán nem ilyen körülmények között… Most már mindegy volt. Lehunyta a szemét, és életében először érintette össze az ajkaikat.

Az énekes egy pillanatig nem moccant, mintha 70 egy kőszobrot csókolt volna, aztán lassan felengedett, és viszonozta. Puhán, gyengéden, fogkrém ízűen… 70-nak hirtelen elment a kedve az egésztől, ahogy arra gondolt, vajon miért mosott fogat azok után az énekes, hogy együtt volt a barátnőjével.

- A… a szeretőm még lehetsz – válaszolta némi gondolkodás után Jey, akire láthatólag egész nagy benyomást tett ez a csók. – Végül is a szex jó veled…

Baszd meg, gondolta keserűen 70. Majdnem ki is mondta, aztán viszont győzött… a vágy, vagy valami mélyebb, amit magának sem akart bevallani, mindenesetre nem tudott nemet mondani, pedig akkor legalább megőrizhette volna a maradék méltóságát.

- Oké…

Méltóság helyett ott volt neki Jey, ha a lelke nem is, de a teste még az övé lehetett pár menet erejéig.