#GenKoi - Hetedik fejezet

 A futógép ütemes kattogása és a háttérben dübörgő popzene kellemes ritmust adott Genkinek, aki így kényelmes tempóban konstatálta, hogy már csak fél kilométer van hátra a levezető futásából. Ráérősen pillantott körbe, hogy aztán a súlyzógépnél felfedezze Aryu verejtékező alakját. A férfi elkísérte őt, utána pedig szánt szándékában állt ismét felkészítenie Genkit, ezúttal Koichi fogadására. A páros ugyanis ezúttal a randizás egy újabb válfaját próbálta ki, mégpedig a házimozit, Koichi tervei szerint pizsamában, Genki kanapéján összebújva néztek volna meg valami Disney-mesét. Aryu szerint az ilyen egyszerű filmekre nem kell koncentrálni, így könnyebben lehet más tevékenységeket végezni közben. Genki nem volt egy erőszakos típus, de azért erőteljesen hátba lapogatta perverz barátját, aki szentül meg volt győződve arról, hogy a két férfi márpedig le fog feküdni egymással.
 Genki ráhagyta, de tudta, hogy egyelőre még az is óriási kihívás lenne neki, hogy felső nélkül mutatkozzon Koichi előtt. Hiába titulálta őt a férfi mindig gyönyörűnek, és Genki nem foglalkozott azóta a külsejének kritizálásával, egyszerűen elégedetlen volt a testével.
 – Hé! – lépett oda hozzá Aryu. Szőke tincsei alól csorgott az izzadtság, szürke atlétája hónalján pedig sötét tócsa éktelenkedett, amelyek felvillantak, ahogy nyújtózkodott egyet.
 – Menni kéne, egy óránk van, amíg beállít a pasid.
 Genki felsóhajtott, kinyomta a futógépet, amely kicsivel többet írt ki, mint két kilométer, ennek ellenére büszke volt magára. Egyre többet és többet bírt az edzések során.
 – Koichi nem a pasim – lépett le a futógépről, majd indult meg Aryuval a nyomában az öltözők felé.
 – Még nem? – kérdezett rá Aryu.
 – Még nem mondtuk ki, hogy együtt lennénk – vont vállat Genki, és kinyitotta a szekrényét. Aryu húzott egyet a kulacsából.
 – De odavagytok egymásért, nem? – kötötte tovább az ebet a karóhoz.
 – De – sóhajtott Genki, majd kissé idegesen fordult a barátjához. – Ha majd járni fogunk, te leszel az első, akinek elmondom, oké?
 Aryu lelkesen bólintott.
 Amikor fél óra múlva Genki lakására értek, Aryu hatalmas kínban volt, ugyanis csak kisebb vita után tudta rávenni Genkit, hogy elmenjen fürdeni, és ne várja meg vele az estét. Amíg a férfi a fürdőben volt, addig önkényesen pakolászni kezdett a kanapén, ami még épp, hogy befért a számítógépasztal jobb oldalára.
 – Kösz a segítséget – mosolyodott el Genki, mikor kijött a fürdőből. Aryu először úgy volt vele, hogy megemlíti a szürke mackónadrág pink cipzárjának rémes mivoltát, illetve a rövid ujjú felső hasánál lévő apró lyukat, ám látva Genki idegességét, elvetette ezeket. Koichinak végtére is Genki minden oldalát meg kellett ismernie, Aryu pedig nem akart beleavatkozni a kapcsolatuk menetébe.
 – Akkor hazamegyek, oké? Sok sikert! – ölelte át gyorsan Aryu Genkit, majd kisétált a lakásból. Genki már épp rogyott volna le a kanapéra, kicsit összeszedni magát, mikor kopogtak az ajtaján. Aryu biztos itt felejtett valamit.
 – Nyitom! – kiáltotta, ám amikor az ajtó kitárult, Koichi állt előtte. Genkinek nem volt ideje reagálni, ugyanis a férfi egyből lehajolt, hogy puszit nyomhasson a szájára.
 – Aryu beengedett lent – magyarázta, hogy miért nem a kapucsengőt használta. – Egy rövid bemutatkozás után a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak rád, különben szétrúgja a seggem – sóhajtott fel teátrálisan Koichi, ahogy beljebb lépve levette a cipőjét. Felegyenesedett, és Genkire mosolygott.
 – Örülök, amiért ilyen barátaid vannak.
 – Idióták? – bukott ki Genkiből, mire Koichi nevetve megcsóválta a fejét.
 – Aryu szeret téged – mondta. – Na, de kissé megizzadtam, mire ideértem hozzád, pedig fürödtem otthon. Nem baj, ha használom a fürdőt? – emelte meg kissé a sporttáskáját a férfi, mire Genki egy karmozdulattal az említett helyiség felé intett.
 – Csak nyugodtan – mosolyodott el halványan. Koichi tett egy lépést felé, majd Genki füléhez hajolt.
 – Köszönöm, Gyönyörű!
 Genki megborzongott, ahogy Koichi forró lehelete megcsapta a nyakát. Úgy döntött, hogy amíg a férfi fürdik, addig leül az ágyára, és olvas egy keveset. Fellapozta a Páratlan Smaragdot, és egyből belemerült a sorokba, azonban nem telt el sok idő, hirtelen eszébe jutott valami: ha Koichi kijön a fürdőből, akkor valószínűleg már pizsamában lesz. Genki pedig véletlenül sem akarta őt megváratni, így gyors mozdulatokkal kapkodta le magáról a ruháit, hogy aztán magára rángassa a pizsama nadrágját. A felsőt azonban sehol sem találta, így elkezdett kutatni a gyűrött takaró ráncai között. Ekkor hallotta meg az ajtócsukódást, és Koichi lépteinek hangját. Leblokkolt. Rémülten pillantott a hálója küszöbén álló férfira, miközben lassan realizálta, hogy a saját felsőteste konkrétan teljesen meztelen. Villámgyorsan kapta maga elé a kezeit, ám mindhiába. Koichi már úgyis mindent látott. Genki a paplanra pillantott, hogy ne kelljen a másik szemébe néznie. Meglátta a pizsama felső szürke ujját kikandikálni a fehér takaró alól, így kikapta onnan, majd gyorsan magára vette. Még mindig Koichi tekintetétől kísérve az ágyára rogyott, majd elsírta magát. A könnyei lassan csorogtak végig az arccsontján, miközben igyekezett minél apróbbra összehúzni magát, a térdeit a mellkasához ölelte.
 Tudta, hogy nem normális, amiért ennyire kiborult csak azért, mert Koichi félmeztelen látta őt, de ahogy eszébe jutottak a jó egy hete a tükrében feltérképezett részletek a felsőtestéről, elfogta őt a hányinger. Ezt már senki nem találhatta vonzónak, gyönyörűnek meg pláne. Összerezzent, amikor besüppedt mellette a matrac, ám hagyta, hadd karolja át Koichi a vállát.
 – Ennyire? – suttogta a férfi Genkinek, aki csak kérdőn hümmögött egyet.
 – Ekkora gondjaid vannak a külsőddel? – kérdezte, miközben lágyan megcirógatta a kócos, szőke tincseket. Genki bólintott.
 – Sejtettem, hogy van valami problémád – sóhajtott fel Koichi. – De ez nem változtat azon, amit irántad érzek, és szeretnélek még jobban megismerni. A szüleimnek is meséltem rólad, szívesen találkoznának veled, ha majd készen állsz rá.
 Ekkor benyúlt Genki álla alá, és felemelte a férfi fejét, hogy a szemébe tudjon nézni.
 – Nem erőltetek rád semmit. Viszont lehetnél kicsit kevésbé szigorúbb magaddal, mert egy ilyen csodálatos és gyönyörű férfi, mint amilyen te vagy, nem gondolkodhat így a testéről – suttogta, majd hosszú, finom csókba vonta Genki ajkait, aki nyomban ellazult, és átkarolta Koichi nyakát. Nem fog egy csapásra megváltozni a véleménye önmagáról, ám mindenképp igyekezni fog elégedettebben szemlélni a külsejét. Ebben pedig úgy látta, hogy Koichi nem csak, hogy hatalmas szerepet fog játszani, hanem még segíteni is szeretett volna neki.
 – Na – simította meg Genki járomcsontját Koichi –, nézzük meg a filmet, aztán aludjunk – mosolyodott el, aztán felpattant, és a kezét nyújtva felhúzta Genkit, aki odament a tévéjéhez, és beüzemelve azt, betette az egyetlen olyan DVD-jét, amin Disney-mese volt. Ha bárki megkérdezte volna tőle, mégis mi ment a képernyőn, semmi épkézlábat nem tudott volna kinyögni, ugyanis mihelyst elindult a film, Koichi nyomban az ölébe húzta Genki fejét, ahol kilencven percen keresztül babrált a hajával, simogatta az orcáját, a szemhéjait, az ajkait, miközben végig úgy mosolygott a férfira, mintha a világ legcsodálatosabb személye lett volna. Genki pedig valóban így is érezte magát, és az érzés csak tovább nőtt, amikor egy gyors fogmosást követően az ágyára zuhantak.
 Koichi igyekezett belülre húzódni, majd egy kisebb csókcsata után végül Genki neki háttal helyezkedett el. Egyből a legnagyobb biztonságban érezte magát, amikor a magasabbik férfi keze a hasára kúszott, és átölelte őt. Tenyerével apró, körkörös mozdulatokat írt le Genki hasán, akinek a gerince mentén kellemes bizsergés futott végig. 
 – Koichi – motyogta.
 – Igen? – A férfi lélegzete csiklandozta a tarkóját.
 – Szombaton szívesen találkoznék a szüleiddel.
 Koichi felkuncogott.
 – Oké. Megbeszélem velük.