#GenKoi - Ötödik fejezet

– Te megvesztél? Nem mész el itthonról abban a pulcsiban! Kajafoltos a kapucnija – emelte meg Aryu Genki mögé kerülve a szürke anyagot, arcára undorodó fintor ült ki, majd pillantása a lyukas, neonkék mackónadrágra esett. Egy pillanatra, csak egy egész pillanatra hunyta le a szemét, különben élből leordította volna a barátja fejét. 

– Aryu… Ez az itthoni ruhám – értetlenkedett Genki, mire a férfi mentve a menthetőt a saját homlokára csapott. Genki igyekezett visszafojtani a mosolygást, miközben hátba veregette Aryut. Barátja körülbelül két perce rontott be a lakásába, és kezdte el őt tüzetesen szemügyre venni. Talán még nála is jobban rágörcsölt a randira. A randira. Koichival. A férfi megborzongott. 

– Egész meleg van odakint, szóval valami rövid ujjút, vagy inget kéne rád aggatnom… Szerintem az ing tökéletes első randis választás – tanakodott Aryu, ahogy szinte belemászott Genki szekrényébe, és előrángatott egy szürke, flamingómintás inget, amit szinte vakon dobott a másik mellkasának. Hamarosan már egy koptatott térdű farmernadrág is landolt a lába előtt, meg valamilyen megmagyarázhatatlan ok végett egy igencsak szűk, heredomborítós bokszer is, amit még nagyon régen kapott poénból a születésnapjára. Bár Aryu anno nagyon nevetett Genki elborzadt arckifejezésén, most mégis teljesen komolyan magyarázta, miért kell ezt a förtelmet viselnie. 

– Este utánanéztem, mit esznek az esetek többségében a pasik egymáson. A fenék fontos. Ha azokat a bő cuccokat veszed fel, semmit nem fog érezni a fenekedből, mikor fogdossátok egymást smárolás közben – fejtegette határozottan Aryu, Genki pedig lassacskán eljutott arra a szintre, hogy falnak megy az internet és Aryu által összehányt hülyeségtől. 

– Nem dugni megyek, hanem randizni, ergo nem lesz semmiféle fogdosás – hűtötte le Aryut, ám a férfi megrázta a fejét. 

– De smárolás még lehet! – próbálta az elméletének legalább egy darabkáját makulátlannak beállítani, de Genki lemondó pillantása mindent elárult. 

– Ha kíváncsi vagy arra, milyenek a pasi-pasi kapcsolatok, inkább kérdezz rá. Nem Koichi az első, akivel randizom – magyarázta, miközben hátat fordítva Aryunak, felvette a farmert, és begombolta az ingjét is.

– De az első, aki miatt még engem is képes voltál riasztani.

Genki végül megeresztett egy beletörődő sóhajt, és rábólintott. Valóban. Egészen idáig nem mondott semmit Aryunak a férfiakról, akik megfordultak nála, Koichi viszont más kategória volt. A férfi nyíltsága és őszintesége őt is motiválta. 

– Köszi, hogy segítesz – mondta, Aryu azonban vállat rántott, majd közelebb lépve Genkihez, kigombolta az ing legfelső gombját. 

– Nincs mit köszönnöd. Most már tökéletes leszel a randitokra. El is kísérjelek? – ajánlotta fel, ám Genki megrázta a fejét. 

– Nem kell, de azért köszi – lépett az asztalhoz, ahol a laptopja volt, majd zsebre vágta a telefonját, a tárcáját és a kulcsát. Aryura nézett, aki egyből vállon veregette, aztán kisétáltak a lakásból. Amíg a lépcsőházban baktattak, addig a férfi újabb lelki fröccsbe kezdett. 

– Ne stresszelj rá! Azt mondta, bejössz neki. Varázsold el! – mosolygott Aryu, majd egy gyors hátba lapogatást követően az utcán két különböző irányba indultak. Genki lábai remegni kezdtek, ahogy befordult az utolsó sarkon, amely a Darcy’s táblától választotta el, és meglátta Koichit. 

A férfi valóban magasnak, sőt, inkább óriásinak tűnt. Piros Adidas melegítő szettet viselt, amelynek láttán Genki kicsit túlságosan is kiöltözöttnek érezte magát, alatta pedig sima, fehér póló lehetett. A platformtalpú cipő vagy öt centivel biztos megtoldotta Koichi magasságát, raszta haja pedig innen nézve főképp pink színben pompázott, de lilás árnyalatok is feltűntek benne. Nemrég csináltathatta ezt a frizurát, ugyanis a legutóbbi, három nappal ezelőtti videójában még hullámos tincsek keretezték az arcát. 

Ahogy Genki közelebb ért hozzá, az addig teljesen más irányba bámuló férfi hirtelen feléje kapta a tekintetét, és széles vigyorral az arcán várta meg, hogy odaérjen hozzá. Amikor ez megtörtént, fittyet hányva a japán illem összes létező és nem létező szabályára, átölelte Genkit. 

– Szia! – suttogta Koichi, a férfit pedig megcsapta a világ legkellemesebb illata: édeskés, zamatos eper, így igyekezett sunyiban beleszagolni Koichi vállába. Tulajdonképpen meglepte az ölelés, és ahogy szimatolt egy keveset, úgy érezte, mindjárt cseppfolyóssá válik a magasabbik karjai között. 

– Hello – mormogta Genki, aztán elváltak egymástól, és hagyta, hadd mérje őt végig az az örömtől csillogó, barna szempár. Közben megállapította, hogy Koichi hajába még némi kék és talán sárga is vegyült. A férfi borzasztóan helyes volt. 

– Élőben még gyönyörűbb vagy – bókolt Koichi, aztán meg sem várva Genki reakcióját, folytatta. – Merre szeretnél menni? Könyvesbolt, esetleg? 

Genki szeme felcsillant, és hevesen bólogatni kezdett. 

– Van itt pár utcányira egy könyvesbolt, akik kedvezményesen adják nekem a könyveket. Elmehetnénk oda, ha nem bánod – javasolta, mire Koichi mosolyogva átkarolta a derekát, és maga mellé húzta. 

– Mutasd az utat – hajolt Genki füléhez, a férfi pedig megborzongva az orcáját simogató forró lehelettől, megindult a bolt felé. Koichi végig mellette sétált, de azért hagyott egy viszonylag kellemes távolságot maguk között. Bár Genki tudta, hogyha valaki sokat tapogatja az első randin a partnerét, általában szexet akar, a férfi inkább afféle érintős embernek tűnt, mintsem egy kiéhezett állatnak. Vidáman lépkedett Genki mellett, amikor pedig egymásra néztek, mindig megajándékozta őt egy szívdöglesztő mosollyal. 

Amikor odaértek a betontömbökbe így kis színt vivő, fenyőfa kirakatos könyvesbolthoz, igyekezett magabiztosan belökni az ajtót. Utoljára talán két hónapja járt itt vásárolni, amikor volt egy kis pangás a recenziós példányok hadai közt. Most pedig egy olyan csodálatos személlyel térhetett vissza ide, mint Koichi, ráadásul egy randi keretében.

– Üdvözöljük Önöket! Valami elképzelés? – sietett eléjük egy eladólány, mire Genki egyből a mellette magasodó férfira nézett, ám Koichi is pont őt bámulta, így halovány pírral az arcán nézett a nőre, aki remélhetőleg nem sejtett semmi olyat, amit sejteni lehetett volna. 

– Esetleg… Szabásmintákról szóló könyvek? – bukott ki belőle, és hirtelen igencsak fogyóban lett a levegő az üzlethelyiségben. Legalábbis rendkívül zavarban érezte magát, ahogy megfogalmazódott benne az ötlete. Csak remélte, hogy Koichinak nem lesznek kifogásai. 

– Látják ott azt az E betűvel jelölt polcot? Ott érdemes keresgélni – mutatott a bolt hátsó, eldugott sorai felé az eladó, majd meghajolt, és távozott. 

– Miben sántikálsz? – kérdezte oldalra döntött fejjel Koichi, ahogy megálltak az E betűs polc mellett. 

Genki nyelt egyet, és végighúzva az ujját a könyvek gerincén, leemelt egy szimpatikus kötetet az extrém szabásmintákról. Imádta nézni Koichi varrogatós, ruha átalakítós és egyéb ilyen divatos videóit. Talán a férfi olyankor tűnt a leglelkesebbnek, amikor a végén felpróbálta az új darabot. 

– Ajándék – emelte meg a könyvet Genki, majd elindult a pult felé, hogy fizessen, ám Koichi elkapta a csuklóját. A férfi arca most minden mosolytól mentes volt, és egy nagyon is komoly szempár nézett Genkiébe. 

– Ne butáskodj! – kérte Koichi, de Genki megrázta a fejét. – Akkor ezek után elviszlek az egyik partnerüzletembe, ahol néhány ruhámat árulják, és választasz magadnak egyet, oké? – ajánlotta fel. 

Genki bizonytalan mosolyt küldött felé, bólintott, majd megindult a pulthoz, ezúttal Koichival a nyomában. Húsz százalék kedvezményt kapott a könyvre, ami így tényleg elfogadható árkategóriába esett, és amikor megkapta a zacskót, benne az új szerzeménnyel, egyből Koichi kezébe nyomta azt. A férfi hálásan mosolygott, majd amikor kiléptek az üzletből az utcára, megszorította Genki kezét. 

– Köszönöm! Na, gyere, remélem, tetszeni fognak a ruhák – indult meg Koichi az ellenkező irányba, mint amerről jöttek. 

– Amiket a videóidban csinálsz, azok mind tetszettek eddig – mondta Genki, mire Koichi elnevette magát. 

– Pedig vannak köztük olyanok, amik nem sikerültek túl jól, de örülök, hogy így látod. Tegnap megnéztem több videódat is, mert én tényleg csak párat láttam, amit felajánlott a YouTube, és az ember azt hinné, hogy egy könyves csatorna unalmas, mert mindig ugyanazok a szempontok, de eddig egyik értékelésed sem hasonlított a másikra. Egyedi a perspektívád, ami nagyon tetszik. 

Kellemeset beszélgettek a ruhaboltig, ami meglehetősen kicsi volt ahhoz képest, amit Genki remélt, ám amíg nézelődött a Koichi kollekciójának szentelt pöttöm sarokban, megtudta, hogy egyelőre csak egy kisebb, tesztszerű kollaborációba ment bele. Meg, hogy a férfi szereti az Adidas dolgokat – nem mintha, ez nem látszott volna az öltözékén –, az extrém mintákat meg az avantgárd darabokat, és ennek jegyében készíti el az összes ruháját. 

– Szerinted ez…? – mutatta fel Koichinak a fekete pulóvert, amelyen két fehér, igencsak abszurdul megrajzolt nyúlfej virított. 

– Jól állna-e? – fejezte be a mondatot Koichi, aztán óvatosan kivette Genki kezéből a pulcsit, és a férfi vállához nyomta. Mintha szikrák pattogtak volna végig Genki testén az érintés hatására. Nyelt egyet, majd Koichira nézett, aki lassan felemelte a tekintetét a ruháról, és zavartan elmosolyodott. 

– Igen – köszörülte meg a torkát. – Határozottan. 

Kínos csendben léptek a pulthoz, és egészen addig egy szót sem szóltak egymáshoz, amíg ki nem értek az üzletből. 

– Köszönöm – motyogta Genki, miközben a kezében lévő zacskót fülét babrálta. 

– Nincs mit – felelte Koichi –, esetleg hazakísérhetlek? 

Genki biccentett, majd ismét előbukkant a kínos csend, amely a társasházig élősködött közöttük. A boltban történt valami, ami megmozdította őket odabent, ám úgy tűnt, fogalmuk sem volt, mégis milyen változás mehetett végbe. 

– Elmehetnénk még a héten valahová, ha ráérsz. Mondjuk vacsizni – ajánlotta fel Koichi, ahogy megálltak egymással szemben, nem messze az ajtótól. Aztán felemelte a kezét, és kisimított egy kósza tincset Genki arcából, ám hűvös ujjai továbbra is az arcélén pihentek. 

– Persze – mondta szinte megbabonázva a férfi, ahogy tekintete összekapcsolódott Koichiéval, aki ezt a pillanatot választotta arra, hogy szabad kezével átkarolja az alacsonyabbik derekát, és magához húzza egy hosszú, mély csókra. 

Genki gerincén forró, heves hullám vágtatott végig, a teste pedig szinte pocsolyává olvadt. A lábai megremegtek, ám Koichi tartotta őt, és csókolta, szinte a végtelenségig. Néha már épp elszakadtak egymás ajkaitól, aztán vagy Genki vagy Koichi folytatta csókot. 

– Vigyázz magadra – motyogta végül a magasabbik Genki szájára. – Még megbeszéljük a következő randit Twitteren. 

Azzal egy rövid puszit nyomott a kissé megilletődött férfi duzzadt ajkaira, még egyszer átölelte, és elsétált.