#GenKoi - Negyedik fejezet

 Irtózatosan nagy bűntudata volt reggeli közben. Nem kellett volna csak egy szó nélkül ott hagynia Koichit. Mégis, egyszerűen már eljutott oda a helyzet, ahol nem tudott nemet mondani. Koichi beleszeretett. Lehetséges ez alig huszonnégy óra alatt? Talán igen, talán nem. Mindenesetre, nem volt jobb ötlete. Egyszerűen még tényleg nem állt készen erre, így gondolkodnia kellett, bár fájt a szíve, amiért ott hagyta a férfit. Döntést hozott. Nagyon remélte, hogy nem fogja megbánni.
 A mosogató mellé pakolta a koszos edényeket, aztán ledobta magát a konyhaasztal melletti székre, és felcsatlakozott Twitterre. Koichi nem írt azóta. Vett egy mély levegőt, feljebb tolta az orrán a szemüvegét, majd megtámasztotta az állát a kézfején, és elküldte Koichinak élete legpocsékabb képét.

 Hű. Oké. Kezdem érteni, hogy részben miért nem mondtad el, ki vagy. Szeretem nézni a videóidat, nem gondoltam volna, hogy az a Genki vagy. Ez most meglepett, de jó értelemben. Gyönyörű vagy. 

 Genki felhorkantott. Már nem is érdekelte, milyen benyomást kelt a válaszával.

 Mégis mi bennem olyan gyönyörű?

 Könyörgöm, mondd azt, hogy semmi, és csak vicceltél! Nem jöhetek be egy ilyen srácnak, mint te – gondolta, ahogy Koichi feleletét várta.

 Te akartad. Csókolnivaló a szád, legszívesebben azonnal megcsókolnálak, eddig még csak nélküle láttalak, de nagyon szexi vagy szemüvegben, és aranyos, hogy ilyen kis kócos, szöszi hajad van. 

 Genki elvörösödött, ahogy kvázi beleitták magukat a fejébe a szavak. Koichi megcsókolná. Remegő kezekkel érintette meg az ajkait, majd megrázta a fejét.

 Hazug. 

 Tokióban laksz? Akkor menjünk el egy randira. Majd ott meglátjuk, mennyire vagyok hazug. 

 Az asztalhoz csapta a telefonját, és felpattant a helyéről. Randira. Ő. Koichival. Ez valami vicc akart lenni? Vagy a férfi beverte a fejét, és azért mondott neki olyan dolgokat is, mint például, hogy legszívesebben nyomban megcsókolná… Igen, más logikus magyarázat nem létezhet, Koichi reggel leesett az ágyáról, és bevágta a fejét, máskülönben Genkire se bírna nézni, nemhogy elhívni őt. Mégis mit mondjon neki?
 Genki felsóhajtott, majd felvéve a telefonját bezárta a Twittert, hogy aztán belemehessen a névjegyzékbe. Remélte, hogy Aryu fel tudja venni a telefont, és tud tőle tanácsot kérni. A füléhez emelte a készüléket, majd várt. Pár örökkévalóságnak tűnő másodperc után Aryu vidám hangja csendült fel.
 – Na, mi van, Aniki? Gyorsan mondjad, mindjárt indulnom kell próbára – csivitelte a férfi, Genki pedig megmert volna esküdni, hogy sikerült őt közvetlenül a reggeli kávéja elfogyasztása után hívnia.
 – Koichi… Elhívott randizni – préselte ki magából nagy nehezen azt a három szót, majd keményen az alsó ajkába harapott.
 – És? Hiszen ez fantasztikus, nem? Menj el vele, majd délután hívlak, mert Setsuna le fogja tépni a csengőt, ha tovább váratom – hadarta Aryu, ám mielőtt Genki bármit is reagálhatott volna, már letette a telefont. A férfi felsóhajtott. Ennyit a komoly és velős tanácsokról.

 Igen, itt lakom. Rendben. Mikor szeretnél menni?

 Genki közben látta, hogy a telefonja hamarosan le fog merülni, ezért egy méltatlankodó ciccentést követően feltette töltőre, és inkább úgy döntött, a gépéhez ül. Amikor végre megjelent előtte a Twitter ismerős felülete, a tekintete egyből a kis egyesre tévedt a bal felső sarokban lévő boríték felett. Nem habozott rákattintani.

 Holnap esetleg? Persze, ha nem túl hirtelen ez neked, meg ráérsz. A Minami-Ikebukuro postánál jó lenne? A sarkon van az a Darcy’s tábla, ott várnálak. Onnan elmehetnénk kicsit sétálni. 

 A posta nem volt túl messze a lakhelyétől, mindössze egy kellemes húszpercnyi sétára, így viszonylag megörült a helyszínnek. Koichi sem lakhatott akkor olyan egy óránál messzebb tőle. Ezek szerint közel voltak, bár még sosem látta az utcán a férfit. Nem mintha merte volna figyelni a tömeget, amikor a pánikroham határán, lehajtott fejjel közlekedett a zsúfolt utakon. Nehezen viselte el a sok embert maga körül.

 Oké, benne vagyok. Hánykor? Kettő körül jó?

 Randit egyeztetett, ha nem is Tokió, de a YouTube leghelyesebb pasijával. Ráadásul holnapra. Mindenesetre, gyorsan Aryu ikonjára kattintott a chatlistán, és dobott neki egy rövid üzenetet.

 Holnap délután randi. Délelőtt át tudsz jönni? –Genki 

 Meglepte, amikor nézte volna meg Koichi üzenetét, Aryu már válaszolt.

 Persze. És ne is álmodj róla, hogy szemüvegben el foglak otthonról engedni! –Aryu 

 Hát, nem volt mit tenni, a férfi túlságosan jól ismerte őt. Ha Genkinek valami fontos találkozója volt, szinte mindig szemüvegben ment el otthonról, nehogy rossz benyomást tegyen a könyvkiadó menedzserére. Aryunak persze mint sok minden, ez sem tetszett. Szerinte Genki nyugodtan lehetett volna egy leheletnyit magabiztosabb, és amíg nem kellett a banda ügyeire koncentrálnia, addig tudott is valamelyest tenni ellene.

 Akkor, holnap kettőkor várlak ott. Ne lepődj majd meg, ez videóban nem látszik, de elég magas vagyok. 

 Genki magában jót nevetett ezen a mondaton. Ő is jóval tíz centivel a japán átlag fölé magasodott, szóval kábé egy magasak lehettek. Mindenesetre, ahogy egyre inkább a másnapi randira gondolt, annál inkább körvonalazódott benne egy esetleges csók lehetősége is, amely csak még idegesebbé és izgatottabbá tette. Remélte, hogy majd lesz esélyük megcsókolni egymást, vagy, hogy Koichi kezdeményezi-e azt a csókot. Kíváncsi volt, mennyi igaz azokból, amit mondott a képére, ezek közé pedig az állítólag csókolnivaló száj is beletartozott. Megborzongott. Biztos fantasztikus egy ilyen pasival lenni.

 Á, 173 centi vagyok, nem hinném, hogy magasabb lennél. 

 Amíg a válaszra várt, kiment a konyhába berakni a kontaktlencséjét, és levenni a telefonját a töltőről. Csütörtök volt. Le kellett volna ülnie, felvenni az értékelést a Rubint vége a kezdetről, amelyet tegnap este az ágyában ülve sikeresen befejezett, ám az idegtől pár jelenet kiesett neki. Ennek ellenére úgy döntött, elköszön Koichitól, megcsinálja a videót, és ha a férfi utána ráér, talán kicsit még beszélgethetnének.

 178 centi, szóval nyertem, plusz megveszek a magas talpú cipőkért. Ne érezd magad feszélyezve ezért, legalább nem kell majd folyton lehajolnom hozzád, hogy halljam, amit mondasz. Anno elmentem randizni egy 150 centis sráccal, szegény, felét sem értettem annak, amit mondott, mert halkan is beszélt, szóval másnap felmentést kellett íratnom tesiből, mert beállt a derekam. 

 Genki jót nevetett a sztorin. Persze neki is volt hasonló története, így úgy döntött, azzal búcsúzik Koichitól, mielőtt felveszi a videót.

 Lány, suliban ismertem meg szintén. Megkérdeztem hány centi, ugyanis vállamig se ért, azt mondta, 148. Nem jött be annyira, viszont én neki gondolom igen, megpróbált megcsókolni, és ahogy lábujjhegyre állt, elesett, aztán már nem erőltettük a dolgot. Fel kéne vennem egy videót, olyan egy óra körülbelül, és jövök. 

 Megvárta Koichi válaszát, kellett neki valami löket, ami erőt adott neki a videó elkészítéséhez. Azonban amit a férfi írt, minden várakozását felülmúlta.

 Rendben, várlak vissza. Majd ha csókolózunk, fogni fogom a derekadat, nehogy eless. Amilyen vonzó vagy, nehéz lesz visszafognom magam, és nem egyből azokra a gyönyörű ajkaidra tapadni. Sok sikert a videóhoz, Gyönyörű!