#GenKoi - Első fejezet

 Niiyama Koichi feltöltötte a következőt: Coming Out | Meleg vagyok - 2 perce

 Sziasztok, Koichi vagyok! A mai videó, ahogyan a címéből is láthatjátok, kissé más lesz, mint az eddigiek. Nem kell megijedni, a csatornám ettől nem fog változni, sőt, minden marad a régiben, úgy ahogyan eddig volt. Csak szeretnék kicsit őszintébb lenni veletek, elmondani olyan dolgokat, amelyeket idáig nem mertem. Ebbe pedig önmagam felvállalása is beletartozik. Meleg vagyok. Nem szégyellem, mert tudom, hogy nincs mit. Attól még, hogy a saját nememet szeretem, még nincs velem semmi baj. Ember vagyok. Ezt a videót azoknak készítem főképp, akik nem merik bevallani maguknak a másságukat. Ha saját magatokkal sem vagytok tisztában, akkor a többiek hogyan fogadjanak el benneteket? Legyetek őszinték, amikor készen álltok rá. Nekem most jött el ez a pillanat. Koichi voltam, vigyázzatok magatokra! 

 Genki a hajába túrt, kifújta az eddig bent tartott levegőt, és az ismétlés gombra kattintott. Aztán újra. És újra. Már negyedszerre nézte meg az alig háromperces videót, amely egyszerűen magához szegezte őt. A férfi teljesen magabiztosnak látszott a felvételen, nem úgy, mint ő a legutóbbi videóján, aminek már csak egy indexképet kellett összeszenvednie, hogy kikerülhessen az internet világába. Pocsékul kezelte a Photoshopot, így sokszor órákat töltött a gép előtt ülve, ahelyett, hogy a következő recenziós könyvét olvasta volna.
 Most viszont pokolba az egész indexképpel. Genki már előtte is látott videókat Koichitól, sőt, sokszor eljátszadozott a gondolattal, mi lenne, ha egy ilyen helyes pasi szállítaná ki neki a könyveket a pocakos öregúr helyett. Na, nem mintha nem lett volna elégedett a futárral, csak valahogy sokkal kellemesebb, ha az embert reggelente egy Koichihoz hasonló srác kelti, mint egy hatvan éves nagyapa. Bár Genki semmit nem tudott a férfi családjáról, szeretett magában hátteret kreálni azoknak, akiket bár gyakran látott, mégsem tudta a nevüket. A futár, a postás, a sarki közért két eladója – mind megkapták a maguk képzeletbeli családját, lakhelyét és előzményeit.
 Ötödszörre is elindította videót, és nagyot nyelt, amikor tekintete Koichi ajkaira tévedt. A férfi ugyanis alig észrevehetően végignyalt rajtuk, mielőtt beszélni kezdett volna. Genki két okból nézte újra meg újra a felvételt. Az egyik Koichi kisugárzása volt. A másik pedig az, hogy az alkalmi fiúpartnerein kívül senki sem tudta róla, hogy biszexuális. Megérintette őt az őszinte stílus, és átkozta magát, amiért nincs elég bátorsága bevallani a saját családjának. Ha Koichi egész Japánnak el merte mondani, ő igazán megküzdhetne azzal az öt emberrel.
 Az ajkába harapott, a kurzora egy darabig elidőzött a piros x-en Koichi videójának az ablaka felett, végül megrázta a fejt, és átment a Photoshopba. Pont végzett az indexképpel, így csak elmentette a fájlt, majd beállította az új videóhoz. A feltöltés gombra kattintott, aztán közben felment Twitterre is, hogy kiposztolhassa a linket.

 Genki Könyves Sarka feltöltötte a következőt: A Birodalom Katonájának Maszkja* | Értékelés

 Kitette a linket Twitterre, majd akarva-akaratlanul is, de rákeresett Koichi profiljára. Már látta régebben pár videóját, követte őt a közösségi médiában, ám eddig nem érzett késztetést arra, hogy körülnézzen az oldalán. Most viszont kicsit közelebb érezte magához a férfit, így habozás nélkül kezdte el olvasni az első tweetet, amely alig tíz perce került fel.

 Niiyama Koichi @niiyama_koichi – 10 p

{…Köszönöm a sok üzenetet, amit kaptam tőletek! Jól esik a támogatásotok, és örülök, amiért sokan a videóm miatt vallották be a családjuknak, hogy a saját nemük (is) érdekli őket. Remélem, a továbbiaknak is segíthetünk egymásnak. 

 Genki szinte fel sem fogta, mégis mikor jelentkezett át a saját kis privát profiljára, ahol aztán Koichi oldalán rákattintott a Privát üzenet küldése-gombra. Hamarosan már az üres chatablakot bámulta, míg az ujjai útnak indultak a billentyűzeten. Élete legpocsékabb üzenetét dobta össze alig fél óra alatt, és csak reménykedni mert, hogy Koichi kivételt tesz, és nem nézi meg, amit írt neki.

 Hello! Én is megnéztem a videódat. Gondolom, ez nem újdonság, sokan megnézték rajtam kívül – majdnem négyszázezer ember, ez azért nem semmi. Biszex vagyok, bár ezt rajtam kívül senki sem tudja. Kissé érdekes szitu igaz? Pedig már voltak kapcsolataim pasikkal is, mégsem mondtam el senkinek. Nem mertem, és hiába az inspiráló videód, nem is fogom. Tisztellek, amiért ennyi ember előtt felvállaltad a dolgot, ráadásul a lányokkal sem takarózhatsz. A negatív emberekkel pedig ne törődj. Gyönyörű vagy. Megérdemled, hogy boldog legyél. –G3NK1

 Elküldte. Még szerencse, hogy a privát Twitteréről, amelyhez a közeli barátain kívül más nem fért hozzá. Azaz, jó, hozzáfértek, meg tudták nézni, de Genki bioja és oldala teljesen üres volt, inkább csak a kedvencei és az ismerősei tweetjeit lájkolta be. Így bekövetni se követték be annyian, így kemény harminc követővel tengette a napjait. Végül is, a YouTube-hoz tartozó Twitterén csak négy nullával több ember figyelte őt.
 Visszanézett a csatornájára, ahol már pörögtek a kommentek a videója alatt, és rengetegen biztosították arról, hogy el fogják olvasni a könyvet, amiről beszélt. Elmosolyodott. Örült, amiért sikerült egy számára kedves történetet mások figyelmébe ajánlania. Igyekezett a kiadók leveleiben írt könyveknek alaposan utána járni, és csak akkor fogadta el őket, ha tényleg érzett bennük potenciált. Az elmúlt néhány évben páran ki is tapasztalták már az ízlését, így szinte habozás nélkül tudott igent mondani a különböző könyvekre.
 Az íróasztala melletti kupacra nézve elmosolyodott. Nemrég egy romantikus, időutazós trilógiára mondott igent, és már alig várta, hogy elkezdhesse a Rubint vége a kezdet* című könyvet. Szinte vakon kapcsolta ki a gépét, aztán felállva a székről nyújtózkodott egy nagyot. A gerincoszlopa kattant kettőt, Genki pedig elégedetten emelte fel a piros borítós könyvet a kupac tetejéről. Végigsimított a fedelén, majd az ablak alatt lévő ágyához lépett, és felpolcolta magának a párnáját. A délutáni napfényben való olvasás a kedvencei közé tartozott, így miután elfészkelte magát, azonnal nekilátott falni az oldalakat.
 Körülbelül a huszadik oldalnál járhatott, amikor megrezzent a telefonja. Az éjjeli szekrényen lévő készülékért nyúlt, majd villámgyors mozdulattal feloldotta a képernyőt. Minden szín kifutott az arcából. Először is, bekapcsolva hagyta a mobilnetet, ami nem volt baj, hiszen korlátlan mennyiség állt a rendelkezésére, de általában takarékosan bánt vele. Másodszor pedig üzenet érkezett a privát Twitterére.

 Szia! Nagyon jól esett az üzeneted. Nem a világot akartam megváltani a videómmal, egyszerűen csak kimondani a dolgokat, és ha valakit ez motivál, akkor támogatni őt. Semmi gond nincs azzal, ha nem mondod el másoknak, amíg tisztában vagy saját magaddal. Nekem kissé nehezemre esett elfogadni, hogy vonzónak találom a pasikat, ezért úgy gondoltam, a videóval talán könnyebb lesz. Na, kezdesz túlzásokba esni, te is biztosan gyönyörű lehetsz, akinek ilyen kedves a szíve, arról mást nem tudok elképzelni. –Koichi 
 PS.: Tetszik a profilképeden a cica. A tiéd? Biztos boldog, amiért ilyen csodás gazdája van. 

 Genki elpirult. Aztán elvigyorodott, és pötyögni kezdett.

A/N: *Mind a két könyv kijött magyarul, ennek ellenére én a japán címet fordítottam magyarra. A Birodalom katonájának maszkja valójában Sabaa Tahirtól a Szunnyadó parázs, míg a Rubint vége a kezdet Kerstin Giertől a Rubinvörös. Előbbit olvastam, utóbbit nem.