Arcfestés

 Reiki önkéntelen sóhajtott fel, ahogy a papíroson lévő mintára nézett. Már egy pillantás is elég volt arra, hogy felmérje, igencsak sok órájába fog neki kerülni ezt lefesteni, pláne egy ember arcára. Ráadásul Kyounosuke arcfelépítése eléggé eltért a rajzon lévő emberétől, és így már kezdte látni, miért hívta be kettejüket a művészklub elnöke már hajnali hatra az iskolába. A nyolcórás kezdésre így is éppen csak készen lesznek, bár Reiki viszonylag gyorsan tudott dolgozni.
 Félretette az aggályait, és ismét a képre nézett, szemével ezúttal különböző lépésekre lebontva az agyában kibontakozó munkafolyamatot, majd pakolni kezdett a széke melletti asztalon lévő tartóban. Előre vette a szemfehérje színét megváltoztató kontaktlencséket, és szinte egyből a vele szembe ülő Kyounosukének passzolta őket, aki valószínűleg tudta, mit csinál, ugyanis mire Reiki sorba rendezte az arcfestő krétákat, melléjük tette a megfelelő sminkeszközöket, és kiválogatta a felragasztható gyöngyöket, a modellje már bizarr színekben pompázó szemmel nézett a művészfiú arcába.
 Reiki kényelmetlenül fészkelődött a székén, ahogy visszafordult Kyounosuke felé. A fiú szőkére szívott tincsei rakoncátlan hullottak annak szemébe, ajkai pedig lágy mosolyra húzódtak, ahogy észrevette Reiki aggodalmát.
 – Nyugi, jó leszel – biztatta, majd szavait megerősítve, a fiú térdére tette a kezét. Reiki kifújta a levegőt, és Kyounosuke kezébe nyomott egy hajpántot. Amaz gondosan a fejébe húzta, mire Reiki munkához láthatott. Először fehérre meszelte a másik arcát, ez volt a munka legegyszerűbb része, alig két perc alatt megvolt vele. Aztán színes foltokat kezdett eldolgozni a sminken, ezzel viszont egy jó darabig elvacakolt, így rémülten pillantott az órára, amikor a kezébe vette a vékony, fekete krétát. Fél hét. Minimum egy órára volt szüksége a csontvázállkapocs elkészítéséhez, ha nem többre.
 Összehúzott szemekkel koncentrált az alapvonalakra, miközben szabad kezével megtámasztotta Kyounosuke állát. A másik fiú bőre forró volt, Reiki azonban igyekezett csak a sminkre koncentrálni. Még a nyelve is kikúszott a szája szélén, ahogy minden figyelmét a fekete vonalakra összpontosította. Már majdnem készen volt velük, és nyúlt volna a másik krétáért, amikor Kyounosuke elkapta a csuklóját. Reiki már épp tiltakozott volna, hogy ne állítsa meg őt munka közben, így is kevés ideje lesz felragasztani a gyöngyöket a klub bemutatója előtt, amikor a másik fiú a dereka mögé nyúlva az ölébe húzta őt. Meg sem bírt nyikkanni a döbbenettől, amikor Kyounosuke ajkai végül az övéire tapadtak, és lágyan, már-már megnyugtatóan csókolták őt.
 Reikiből minden feszültség távozott. Már nem érdekelte, hogy viszonylag kevés időt kapott egy bonyolult smink elkészítésére, hogy a többi klubtag bármikor beeshet, hogy elkeni a fekete vonalakat, amelyeket oly gondosan felrajzolt. Visszacsókolt.
 Kyounosuke végül egy elégedett sóhaj kíséretében engedte el őt, miután többször is feltérképezte a nyelvével Reiki száját, aki most már egy cseppet sem bánta ezt. A pokolba azzal a sminkkel, majd megcsinálja valahogy! Azonban magyarázatot várt arra, hogy vajon miért csókolta meg őt a másik, ennek pedig hangot is adott.
 – Miért? – tette fel a kérdést, mire Kyounosuke megvonta a vállát, és újból Reiki kezébe adta a vékony fekete krétát. A szája körül szinte teljesen elmosódtak a nagy műgonddal megrajzolt vonalak.
 – Édes vagy, amikor koncentrálsz.
 Reiki elvörösödött, majd végül kuncogva nekilátott a rajzoláshoz.