Páratlan Páros Extra - Korhatár plüssöknek

 – Halló? – Yume csilingelő hangon szólt bele a telefonba, és a lelke már a hívás első pillanatában szárnyalni kezdett. Nem csoda, hiszen mihelyst meglátta Midori nevét a kijelzőn, úgy érezte, nála boldogabb ember aligha létezhet a földön. Kislányos örömmel dőlt hátra az ágyán, ajkain balga mosoly virított.

 – Szia, Yume! – Midori azonban meglepően érzelemmentesnek tűnt, sőt. Yume úgy érezte, valami baj lehet, a mosolya elpárolgott, szemöldökei közé halovány ránc ékelte be magát. Mégis mi történhetett? – tette fel magának a kérdést, ahogy a lány folytatni kezdte mondanivalóját.

 – Sajnos nem tudok elmenni este veled. Igazából, azt hiszem, több randit sem vállalok veled. Na, nem mintha olyan rossz pasi lennél, mert tényleg nagyon jó voltál hozzám, de nekem ez nem megy. Hamarosan turnéra mentek, és nekem olyan srác kéne, aki egyhelyben marad, tudok vele családot alapítani, ésatöbbi. A szakmád pedig ezzel nem egyeztethető össze, szóval… Igen, szakítani szeretnék veled, kérlek, többé ne keress, ne nehezítsd meg ezt magadnak és nekem se. Viszlát, Yume!

 A kis gitáros szipogva dobta maga mellé a telefont. Már azon gondolkodott, hogy otthagyja a bandát a francba, hiszen a lányok többsége mindig amiatt szakított vele. A turnék, a fanservice, a sűrű beosztás, ezek mind kiváltották előbb utóbb azt az effektust, hogy a pohár betelt. Midorinál, mint előtte Erikánál is, elhitte, hogy ez most be fog válni kettejük között, aztán persze jött a pofára esés, miszerint korántsem így működnek a dolgok. Úgy érezte, szüksége van valakire, akinek elpanaszolhatja a bánatát, ezért, akárcsak az eddigi szakításai után, a telefonjához nyúlt, és elküldte azt három betűt barátjának, amire tudta, hogy félórán belül már az ajtaját fogja kaparni.

 Kana tulajdonképpen a nem hivatalos legjobb barátja volt az együttesen belül. Persze, a többieket is nagyon bírta, Hayatot a maga nehéz természetével, meN-t a számtalan hülyeségével és Chamut a cinikus attitűdjével mind rögtön a szívébe zárta, de egyikükkel sem beszélt annyit, mint Kanával. A gitárossal néha, amikor egyiküknek sem volt este programja, éjszakákat beszéltek át Line-n keresztül, sokszor átváltva videóchatre, percekig csak nevetve azon, milyen borzalmasan festettek smink nélkül, kócos hajjal.

 Épp az ötödik zsebkendőt dobta maga mellé a rendezetlen kis kupacba, amikor csengettek. Még egyszer kifújta az orrát, aztán ment ajtót nyitni. Nem zavarta, amiért pizsamában van, hiszen otthon lusta volt átöltözni, mint ahogy az ágyán lévő plüssöket sem kezdte el a szekrénybe dobálni, amikor barátnő jött hozzá. Kana előtt nem volt mit szégyellni, ezt pontosan tudta. Sápadtan, könnyes arccal engedte be őt a lakására. A másik gitáros először komoran mérte őt végig, aztán elmosolyodott. Kezében egy fehér zacskót tartott. Mindig hozott Yumének ajándékot a szakításkor, amely valamilyen szinten zavarba ejtette az alacsony férfit, hiába cselekedett a másik az illem szerint.

 – Na, felejtsük el a csajt a lehető legkevésbé férfiasabb módon – lépett be Kana a lakásba, útközben rákacsintva Yumére. Mindig valami ilyen szöveggel jött, mielőtt levetette volna a cipőjét. Ez a jól bevált, megszokott séma mégis megnyugtatta a kis gitárost, hiszen tudta, hogy ez nem fog változni, a megszokott rendben zajlik majd, ő pedig egy karcolásnyit sem sérül közben.

 – Tessék – nyújtotta Kana Yume felé a zacskót, mire a gitáros, megköszönte, és elvéve azt, fittyet hányva az illemre, egyből kiemelte a benne lévő kekszcsomagot és plüssmacit. Az állatka láttán felcsillantak a szemei, és egyből Kana nyakába ugrott, alig győzve hálálkodni.

 – Jaj, nem is tudom, hogy köszönjem meg! Üljünk le a konyhában, oké? – hadarta, ahogy ölelésével szinte megfojtotta zenésztársát. Kana mosolyogva fejtette le magáról a vékony karokat, majd megragadta Yume könyökét, és megindult vele az említett helyiség felé, ám míg az alacsonyabb leült az egyik székre, addig Kana az asztalnak támaszkodott, és karba tett kézzel figyelte őt.

 Yume sóhajtva nyitotta ki a kekszet, a macit pedig az ölébe húzta. Majszolni kezdte a sós finomságot, miközben teljesen megnyílt a másiknak.

 – Midori már a hetedik lány, aki szakított velem, mióta zenész lettem. Mindegyikük elhagy, és fogalmam sincs, miért. Túl sok nekik az életem, egy gitáros mellett élni? De nézd meg, egy csomó befutott banda tagjainak már gyerekeik vannak, feleségük, akkor én miért vagyok kivétel? Mégis mit csinálhatok rosszul? Soha nem lesz olyan kapcsolatom, amely pár hónapnál tovább húzná – szontyolodott el Yume, ahogy az utolsó darabka kekszet is megrágta. Kana közben önállósította magát a konyhában, vizet forralt, teafiltert keresett, és előhalászta a csészéket a konyhaszekrény mélyéből. A tea hamar elkészült, így amíg várták, hogy hűlni kezdjen, Kana odahúzott egy széket Yume mellé, és megfogta a gitáros apró kezét, aki egyből érzékelte az aggódás szikráját megvillani barátja szemében.

 – Minden rendben lesz – formálta meg lassan a szavakat Kana, aztán egy mély lélegzetvétel után magához ölelte a férfit. A plüssmaci a hasfaluknak nyomódott, Yume pedig kissé zavartan húzta ki kettejük közül a medvét, könnyei áztatták Kana pólójának vállrészét. Megrezzent, amikor a gitáros hirtelen eltolta magától, hüvelykjével pedig egy laza mozdulattal letörölte a jobb szeméből útjára induló patakocskát. Reflexből pislogott párat, ajkai elnyíltak, Kana vonásai azonban nem változtak. Továbbra is ugyanaz a törődő, szeretetteljes kifejezés ült az arcán, ahogy Yuméhez hajolt, és lágyan megcsókolta. A kis gitáros egyből megmerevedett, amikor az ajkaik összeértek, agyán számtalan gondolat futott végig.

 Férfiak voltak, legjobb barátok, zenész-, sőt, bandatársak, akik már hosszú ideje ismerték egymást, ez nem történhetett meg, egyszerűen képtelenség, hogy Kana őt csókolta, az ő telt ajkai tapadtak a szájára, és a nyelve finoman kereste az utat Yume szájába. Fogalma sem volt később, hogy miért engedett végül a másik férfinak, hagyta elmélyülni a csókot, de tulajdonképpen akkor és ott nem tudta irányítani a testét. Egyszerűen sikerült gátat emelnie a könnyei elé, megbizsergetni a gyomrát, így amikor elszakadtak egymástól, csak némán nézte a másik férfit. Pillantása annak ajkaira tévedt, aztán óvatosan feléjük hajolt, ezúttal ő kezdeményezett csókot kettejük közt, ám Kana hamar átvette az irányítást, és szinte falta a kis gitáros ajkait, mint aki születésétől fogva erre a percre várt. Yume nem értette az egész mibenlétét, mégis élvezte a helyzetet, úgy érezte, olyasvalamit talált, ami meghatározhatta a lényének egészét, ezért nem ellenkezett, amikor Kana ujjai kíváncsian becsúsztak a pizsamafelsője alá, kitapintva Yume gerincének ívét.

 Amikor hosszú percek után az ágyra kerültek, az alacsony férfi egy pillanatra megmerevedett. A felsője már az ágy lábánál hevert, a nadrágja félig lecsúszott a csípőjéről, ő pedig vörös arccal pillantott a paplanon heverő plüssök sokaságára.

 – Mi a baj? Leálljunk? – kérdezte Kana, ahogy belecsókolt Yume kulcscsontjának kiemelkedő ívébe.

 – Nem – rázta meg a fejét a kicsi, aztán homlokráncolva belenézett az egyik plüsskutya szemébe. – Csak szegénykék olyan ártatlanok, nem akarom, hogy lássák – bökte ki végül, a pír az arcán pedig még erőteljesebb lett, ahogy Kana akaratlanul is elnevette magát.

 – Jaj, te – nyomott egy puszit Yume orrára. – Ha letakarom őket a takaróddal, akkor megnyugszol? – kérdezte, a gitáros pedig bólintott egyet. Aztán életének legcsodálatosabb estéje következett, legalábbis, ő akkor és ott ezt így gondolta. Kana gyengéd volt vele, tudta, mit csinál, és igyekezett Yume tapasztalatlanságát lágy csókokkal, finom szavakkal elfedni. A kis gitáros minden percét élvezte annak, ami történt köztük, nem törődve az esetleges következményekkel, mint mondjuk a másnap reggellel.

 Kana mellkasára hajtott fejjel ébredt, ráadásul a másik férfi épp a telefonján írt valamit, így kíváncsian pislogott rá. Azonban szavak helyett egy édes, reggeli csókot kapott, viszont kíváncsi természetét ez egy cseppet sem elégítette ki. Hirtelen az eszébe villant valami, és imádkozott, nehogy sírni kezdjen.

– A barátnődnek írtál, ugye? – suttogta, mire Kana kimérten bólintott, ám mielőtt Yume bármiféle reakciót is produkálhatott volna, a férfi azonnal magyarázatba kezdett.

 – Megírtam neki, hogy tudom, hogy megcsalt, ezért akadjon le rólam. Illetve… Hozzátettem még azt is, miszerint a világ legcsodálatosabb személye fekszik most itt mellettem – mosolyodott el, mire Yume durcásan combon rúgta. Kana felszisszent, de továbbra is vigyorogva nézte a mellette fekvőt.

 – Van még valami, de ezt inkább neked mondanám – fogta meg Yume kezét a takaró alatt. – Szeretlek – suttogta, egészen közel hajolva a másikhoz, aztán bezárva köztük a távolságot, csókot lehelt az ajkaira.