Felelsz vagy Mersz? - 1. Felelni vagy merni?

 – Voltál már karaoke bárban?

 – Igen.

 Subaru felvonja a szemöldökét válasz közben, úgy tűnik, a kérdésem nem ütötte meg a szintet, amelyet felállított magában, ezért ideges mosollyal nézek rá. Most komolyan, lennének olyan kérdéseim, amelyek után lazán elvigyorodna, és megnyalná a szája szélét, viszont, ha megkapnám visszafelé, akkor az olyan lenne, mintha kitörne a harmadik világháború. Áldozatokat követelő, és veszélyes.

 – Felelsz vagy mersz? – kérdezi, mire egyből rávágom, hogy felelek. Nincs kedvem megint bekötött szemmel vécére menni, vagy valami hasonló. Jobb a békesség. Remélem.

 – Akkor pörgessük fel – vonja fel a szemöldökét, én pedig reflexből nyelek egyet. – Mikor vesztetted el a szüzességed?

 Lesápadok. Ilyen egyszerűen nem létezik az univerzumban! Pedig olyan jó ötletnek tűnt belemenni ebbe a játékba, inni nem ihatunk, nekem még egy évet kell várnom, neki kettőt, ezért valami mással akartuk elütni a szabadnapot, erre tessék. Diskurálhatok a bandám énekesével a szüzességemről, jobban mondva, annak nemlétéről. Bár, pasik vagyunk, fiatalok, gondolom, ennek az ökörnek most jött el az életében az a pillanat, amikor nyíltan érdeklődik a szex iránt. Hát, ezen már azért túl vagyok, úgy…

 – Két éve – bököm ki, aztán gyorsan felteszem a kérdést. – Felelsz vagy mersz?

 – Merek – mosolyodik el, nekem pedig vadul kattognak a fogaskerekek az agyamban. El kell terelnem a figyelmét az előző kérdésről.

 – Kopogj be a szomszédomhoz, kérj tőle egy doboz tejet – bukik ki belőlem az első eszembe ötlő gondolat. Röhögve tápászkodik fel a kanapéról, színpadiasan a combjára csap, aztán megindul kifelé a lakásomból. Kíváncsian lépkedek utána, ugyanis azt nem tudhatja, hogy a srác tényleg lóg nekem egy dobozzal még a múltkorról. Az ajtófélfának támaszkodom, miközben bekopog az ajtón, majd felém fordulva tesz egy megjegyzést:

 – Ha rám szabadítasz valami rigolyás vénasszonyt, megitatom veled az egész kibaszott dobozt – forgatja meg a szemét, miközben nyílik az ajtó, és a srác kissé idegenkedve méri végig Barut, aztán rám téved a pillantása, arcára pedig halovány pír ül ki. Ezek szerint, nem felejtette el, amit két hónappal ezelőtt műveltünk a lakásán. Csodás! Természetesen ennek apropóján egy doboz tejjel gazdagodva térünk vissza hozzám, és meglehetősen vidáman huppanok le a kanapéra, amiért úgy tűnik, Subarut elszórakoztatta a feladat.

 – Felelsz vagy mersz? – néz a szemeimbe, én pedig lazán vállat vonva mondom, hogy felelek. Ugyan már, szerintem rég elfelejtette a kérdését, így tiszta lappal kezdhetünk.  

 – Kivel vesztetted el?

 Először nem is fogom fel a kérdést, csak átsiklik az agyamon mind a három szava, azonban, amikor szembe találom magam kíváncsi tekintetével, nyelek egyet. Ó, ezt még vissza fogja kapni, de kamatostól, esküszöm!

 – Az egyik végzős sráccal – mondom ki, mintha semmiség lenne az egész, azonban Subaru előbb megrázza a fejét, majd értetlenül pislog rám, mint aki rosszul hallotta, amit az imént mondtam. Igen, végzőssel voltam először együtt, és igen, férfi volt az illető, már amennyire férfi lehet egy tizennyolc éves.

 – Pasival? Kuina, csak viccelsz! Meleg vagy? – buknak elő belőle a szavak, mire szép lassan eljut a tudatom mezejére, hogy ezt talán nem így kellett volna tálalnom neki. Mindegy, már késő, ennek ellenére, hárítok.

 – Felelsz vagy mersz?

 Mély levegőt vesz, alsó ajkába harapva szívni kezdi a fogát, majd odaveti nekem, hogy felel. Úgy tűnik, sikeresen felbosszantottam. Mondjuk, kit érdekel, úgyis vannak még visual kei bandák az országban, akik gitárost keresnek maguknak, nem muszáj nekem velük maradnom.

 – Te mikor feküdtél le először valakivel?

 A kérdésem elégedettséggel tölt el, azonban valami hiányzik Subaru arcáról, valami, ami miatt feltettem ezt a kérdést. A habozás szemöldököt ráncoló, félre pillantgató, gyönyörű keringője.

 – Másfél éve. Felelsz vagy mersz? – zárja le gyorsan a témát, nem hagyva időt nekem arra, hogy bárminemű reakciót mutassak a válasza felé. Merek, persze, hogy merek. Nincs kedvem több kérdésre válaszolni ezzel kapcsolatban. Azonban, ami ezután jön, szinte teljes sokként ér.

 – Feküdj le velem – mondja, tekintete az enyémet keresi, ám én a földre szegezem azt. Oké, szóval Subaru helyes srác, sőt, az egész bandában ő néz ki a legjobban. Amikor igent mondtam a Royz ajánlatára, az ő arca lebegett előttem, szóval, mit is kertelek, már az első perctől fogva észbontóan jóképűnek tartom. És akkor ez a srác le akar feküdni velem. Túl nagy a kísértés, szinte öntudatlanul kúszik bele az agyamba a kép, ahogy felém hajol, a tökéletesen telt ajkai a kulcscsontomon táncolnak, a nadrágom pedig egyre szűkebb lesz. Mi bajom származhatna ebből? Eltöltök vele egy kellemes alkalmat, aztán ha nem képes túllépni rajta, akkor kilépek a bandából.

 – Oké – állok fel a kanapéról, és drukkolok, nehogy remegjenek a lábaim. – Elintézek pár dolgot a fürdőben, addig találd ki, hogyan szeretnéd csinálni. A kutyán kívül bármire hajlandó vagyok. Több feltételem nincs – mondom, és elslisszolok. Azért mielőtt bármi történne, kicsit rendbe kéne tennem magamat.

 Szóval, lefeküdni Subaruval. Nagyon kíváncsi vagyok rá, mégis mit fogunk kihozni ebből, remélhetőleg, nem az utolsó pillanatban jön rá, hogy amúgy nem is érdeklik a férfiak. Utálom, amikor valakinek a célegyenesben száll inába a bátorsága, aztán tulajdonképpen nem is az a legkínosabb része a dolognak, hogy többé nem nézünk egymás szemébe, inkább az, hogy felspanolva fekszek az ágyon, várva saját ujjaim csodáját. A felső közép vége felé sajnos gyakoriak voltak az ilyen esetek.

 Amikor visszaérek a szobámba, már az ágyamon ül, barna szemei pedig egyből megtalálnak engem, kíváncsian mér végig, tekintetében nyoma sincs másnak a puszta érdeklődésen kívül. Kíváncsi arra, mit fogok lépni, így letérdelek a komódomhoz, és előveszem a szükséges kellékeket, majd mindkettőt a takaróra dobva, én is lehuppanok, kissé távolabb Subarutól. Itt az ideje megtudni, hogy mennyire komolyan gondolta.

 – Próbáld meg elkezdeni. Ha valamiben bizonytalan vagy, segítek – mondom, ő pedig lassan kúszik oda mellém, combjaink összesimulnak, egyik keze bizonytalan csúszik a derekamra, hogy aztán immáron mindenféle kételyt mellőzve csókoljon meg. Ajkai puhák, teltek, és ami kissé meglep, pontosan tudja, mit csinál. Persze, csókolózni elvileg lánnyal és fiúval is ugyanúgy kell, bár már azt sem tudom, pontosan mikor próbálkoztam be először és utoljára egy csajnál. Mindenesetre, borzasztó volt. Subaru csókja azonban ennek a szöges ellentétje, nyelve lassan csúszik be a számba, a fogaimat becézgeti, a nyelvemre bök, és mire feleszmélek, már az takarón fekszem, a pólóm a köldökömig feltűrődött, Subaru ujjai pedig közben már egyre feljebb tűrik az anyagot. Felnyögök, buzdítva a folytatásra, amelyet hamar meg is történik.

 Nem sokkal később ugyanis már meztelenül csókoljuk egymást, a ruháink félredobva, a szoba minden sarkában lehet egy-egy belőlük, azonban ez most egy cseppet sem érdekel. Subaru kicsit testesebb az előző partnereimnél, mégis felülmúlja őket szépségben. Hiába dobogott hevesen a szívem, amikor az első barátom ívesen kiemelkedő bordáit csókolgattam, a pulzusom most sem képes csitulni, holott csak haloványan érzékelem a csontokat. Kinyújtom a nyelvemet, és a bal mellbimbóján végig nyalva hajolok a füléhez.

 – Akkor – zihálok, amiért közben tűpontosan találja el ujjaival a gerincem érzékeny pontjait –, hogy szeretnéd?

 – Ahogy a szerelmespárok szokták – motyogja, ahogy ismeretlen dallamot játszik a csigolyáim vonalán. Bólintok, és megfordítom magunkat, hogy alul lehessek. Fogalmam sincs, hogy szeretné e ő csinálni a tágításomat, eddig csak ritkán kértek meg engem erre, de mivel nem volt még pasival, talán jobb lenne, ha magamnak intézném. Mégis, annyira izgató a gondolat, ahogy hosszú ujjaival bennem lehetne. Az ajkamba harapok, és kérdő tekintettel felemelem a síkosítót. Gondolkozik, homlokán apró ráncok jelennek meg, végül elveszi a kezemből a kis tégelyt, majd kissé idegenkedve ken a mutatóujjára belőle. Rám néz.

 Kihúzom a fejem alól a párnát, és a csípőm alá teszem, a lábaimat széttárom, hogy hozzám férhessen, és már nyúlnék a csuklója után, hogy segítsek neki, amikor tiszta kezével kíváncsian végig simít a férfiasságomon. Reflexből homorítok, szemeimet szorosan lehunyom, miközben nyögök. Eszembe jut, amikor az egyik partnerem ugyanezt csinálta anno, hogy utána olyan megjegyzéseket tegyen rám, amelyek után el is viharzottam a lakásáról. Subaru azonban nem mond semmit, csak vár. Csillapítom a testem remegését, miközben megragadom a mutatóujja tövét, és megpróbálom minél ügyesebben a bejáratomhoz navigálni őt. Megkönnyebülten felsóhajtok, amikor az első ujjperce belém kerül.

 Innentől fogva már minden megy magától, nem gondolok semmire, csak átélem a pillanatot, ahogy simogat, csókol, közben pedig óvatosan tágít, mintha tényleg szerelmespár lennénk, bár tudom, hogy ez nem több holmi alkalmi kitérőnél. Már majdnem felnőtt fiúk vagyunk, rengeteg testi vággyal. Amikor belém csúszik teljes hosszával, hirtelen azt sem tudom, hol vagyok. Már el is felejtettem milyen, mikor odalent lüktet mindenem, miközben az egész olyan telt, egész érzés.

 Átkarolom Subaru nyakát, ő pedig a kulcscsontomra hajtva a fejét, mozogni kezd. Hátravetett fejjel nyögök, zihálok, sőt, amikor végül elmegyek, már sikítok, de közben mosolygok. Fantasztikus volt.

 Már csak az a kérdés – nyugtázom magamban, ahogy Subaru kidobja a gumit, és visszafekve mellém az ágyba, magához húz –, hogy mi lesz másnap reggel?